Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)
A gabona termesztése
á keresztvetés közelében s a leenc!ő karélyok közeit kitölti maggal. Csak ennek elvégzése után kezdi el rendes ütemben vetni a gabonát. Úgyszintén az elő befejezésekor sem vet a keresztvetésre, mert ott is sűrűbb lesz a gabona. Csak a keresztvetésig vet s azután a bevetetlen kis földterületet kipótolja. Már messziről látszik, hogy a vetőember tud-e vetni, vagy sem. Szántay István szerint: ,,A jó vető ojan nyugottan és természetösen mozog, mintha nem is vetne". Van olyan vető, aki ahol megy, ott sűrűbbre, vagy ritkábbra terít. Ennek az az oka, hogy vagy nagyon egymásra terít (ekkor sűrű), vagy nem teríti kellő mértékben össze (ekkor ritka). Ugyanis, amikor az élőket egymás mellé vetik, akkor az elők széleit egymásra kell teríteni. A vetés sűrűségét szabályozni is lehet. Ha a vető nagyobb markot markol, vagy kisebb előt vet, akkor sűrűbb lesz. Ha kisebb markot markol, vagy szélesebb előt vet, akkor ritkább. Kisebb, vagy nagyobb lépéssel is lehet a vetés sűrűségét szabályozni. Aki nem tud jól vetni, azzal sokszor előfordul, hogy ritkára marad egy kis terület. Ezt bepör getessél pótolják, ami hátráltatja a munkát. Nappal szemben nehezebb vetni, mert nem látják a levegőben elterített szemeket. Ha a tábla hosszában fúj a szél, akkor könnyű vetni. Nehezebb magot gyenge szélben szél ellen is lehet vetni. Erősebb szélben azonban csak szél alá lehet. Olyankor nem is tudnak két végről haladni. Mindig visszamennek a szél felőli végéhez. Ha oldalról fúj a szél, akkor a vetés több bajjal jár. Szélnek erősebben kell dobni a gabonát. Ilyenkor a vető nem a terítés közepén halad, hanem kissé szél felől keszegöl. Féloldalt-formán halad. Ha oldalt erős szél fúj, akkor időnként a szél alóli oldalra egy-egy marokkal többet vet. Ugyanis a szél alóli terítés nagyobb területre terít s így ritkább rajta a szem. A fogás kezdő szélét és a középbarázda mindkét partyát — míg rá nem megy a fogas — egyesek be szokták pörgetni. Ilyenkor kevesebb szemet markolnak. Rendes, bátor léptekkel haladva a karjukat hátulról előre lendítik. A jó vető felső karja meg sem mozdul. Csupán az alsó karja jár ütemesen előre-hátra, Az alsó kar előre lendítésekor a mutatóujjal engedi, pergeti ki a markából a szemet. A középbarázdánál először az egyik partját, s visszafele a másikat pergetik be. Sohasem a barázda fenekére, hanem az oldalára szórják a szemet. így is a barázda fenekére pereg, s a fogas is odahúzza. A pergetést jobb szél alá végezni, de széllel szemben is lehet. Sok vető — különösen régebben — a vetés végén megemeli kalapját, s mondja: „Hála Istennek, vége van!" A kézzel vetés a pusztaiak szerint nehéz, de szép munka. Vetés után fogasolnak. A fogasboronával általában hosszában fogasolnak, különösen, ha a táblát kisebb fogásokra osztják. Amikor egy nagyobb táblát egy darabban fognak fel, akkor estleg körbe halad a vetés és a fogasolás is. A kerek fogasolásnál a fordulónál mindig marad el fogasolatlan rész. Ezért a fogasolás végén a sarkokat külön elfogasolják. Ha a tábla két végén a lóhajtó, csak fél fogassal halad, így elkerüli a sarkok fogasolását. Ugyanis a fordulásnál a fogas külső fele a sarkokat
