Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

1. Széjjelszánlás Hajszra szántásnak is mondják. A fogás két szélén kezdik, és mindig balra fordulnak. A széjjelszántást a szántó terület jobb szélénél kezdik. Ha széles a tábla, akkor fogásokra osztják. Ha nem osztják fogásokra, akkor sokat megy a föld két végén üresen az iga. A szabályos fogás 15 öl. Kimérik öllel, vagy lépéssel. Két lépést számolnak egy ölnek. A fogásokat kihancsikojják. Ez a következőképpen történik. A föld két végén kimérik a fogásokat. Mindkét végére hancsikot csinálnak. Ha hoszszú és gazos a föld, akkor nagyobbakat raknak. Először a föld egyik végét mérik meg, s mindjárt ki is hancsikolják. Azután átmennek a másik végére. Ott is kimérik a fogásokat, és elkészítik a hancsikokat. Egyikük ásóval elindul a hancsik irányába. Bizonyos távolságra megáll, és leállítja ásóját. Társa intéssel igazítja az ásót a két hancsik vonalába. A jóváhagyott helyen egy hancsikot csinál. így hancsikolják ki a táblát. Sokan a táblát kiborozdojják. Különösen a nagyobb gazdaságokban, uraságoknál volt szokás. Az uraságnál volt külön borozdoló-bérös. Ügyesebb ember volt. Az ökrei nyugodtak, betanultak voltak. Nem kellett neki kihancsikolni csak a tábla két végét. Nyílegyenesre ki tudta húzatni. Az uraságnál s nagyobb helyeken a forgó belső szélén is húztak egy barázdát, így látták, hogy meddig kell az ekével kijárni s különösen szárazságkor az eke mindjárt bele tudott a földbe bújni. A Vidacs-ekének két barázda is kellett, mert hosszú a talpa, s nem fért egy barázdába. Régebben a borozdolást a következőképpen végezték. Talpára állították az ekét. Belevetették a földbe. A lovaktól függött, hogy kellett-e őket biztatni, vagy sem. A tábla jobb szélén haladtak. A hantot jobbra hányta ki az eke. Ha az ekefej sok gazt gyűjtött össze, akkor — ha lehetett — menetközben üsztökével kipiszkálták. Sokszor meg kellett állni, s úgy pucolták ki. A Vidacs-eke nem fordított, hanem éles makházat húzott. Ha az eke kiért a sarokra, kivetötték a földből, és a bal oldalára diítötték. Ekkor volt különösen sok dolga a lóvezetőnek. A forgónál a lóvezetőnek arra kellett vigyázni, hogy az eke rendesen kijárjon a forgó széléig. Amikor adaért, akkor a lovakat balra fordította. A szántó az ekét kiemelte a földből, s bal oldalára döntötte. Nem sokan vették ki a földből az ekét. Pedig ha eldöntik, akkor sok földet visz magával s szétszórja. Amikor a föld másik oldalán kellett borozdolni, akkor a lóvezető úgy vezette a lovakat, hogy a két ló között középen maradjon el a hancsik. Ekkor az eke feltétlenül a hancsik vonalán szántotta a földet. A föld másik végén is a földből kivetve, üresen csúztatták az ekét. így borozdálták ki a táblát. Azután szántottak tovább. Szántás közben a két szélső bar*ázda minden fordulónál közelebb k?rült egymáshoz. Az utolsó szántatlan szelvényt — ami sokszor egy keskeny földcsík, de sokszor egy teljes ekefogásnyi föld, — üttetéssel, kiiittetéssel szántották fel. Nehéz munka volt. Az ekét minden erőből tartani kellett. Aki azonban a jószágot nem kímélte, lejjebb eresztette az ekét, s így könnyebb volt az ekét tartani. A kiüttetés után középborozda maradt a fogás közepén.