Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

Szénamunkák

több kötelet eresztenek, az elsőt valamivel megjelölik, s azután a többit is olyan hosszúra eresztik. Amikor az eresztő karjára kezdi szedni a kötelet, a hajtó is megindul az eresztő felé. Mire az eresztő a kötelet felszedi, a hajtó az eresztő kampóját kiakasztja a kötél végéből és a kötél végét az összeszedő kezébe adja. A rudast ketten viszik. A rudasvivők egy-egy kisrúddal a rudashoz mennek. Egymásai szembe állva a kisrudat a rudas alá szúrják. A szúrás elején — hogy könnyebben alácsússzon a rúd — egyszer-kétszer megemelik a kisrudat. így könnyebben megy alá. Ha a kisrúd nedves, vagy a gyöp vizes, akkor nehezebb az alászúrás. Arra kell vigyázni, hogy a kisrudak egymással párhuzamosak legyenek. A kisrudat annyira dugják a rudas alá, hogy csak a fogásnak legyen helye rajta. A kisrúd vékonyabb vége a rudason túl jobban kiér, mint a vastagabb vége. így mindkét oldalán egy majdnem tövig bedugott kisrudat s a másik kisrúd hosszabb, kihegyezett végét lehet látni. A kisrudakat a ruda shoz közelfogják, mert így könynyebb vinni. Amikor az első jobb lábbal lép, akkor a másik ballal s fordítva. Ha a vivők egyforma lábbal lépnek, akkor a rudas rángatódzik, s nehezebb vinni. Ha a rudas egyik oldalán a kisrudat jól beszúrták, s a másik kisrúd hegye viszont alig ér ki, akkor a másik oldalon a rudak végei sokkai 'ávolabb vannak a rudastól. így akkor annak, aki a rudas rövidebb felét fogja, sokkal nehezebb, mint annak, aki a rudastól messzebb lépked. Amikor a rudassal a többiekhez érnek, leteszik. Azután a rudashordók a saját rúdjukat kihúzák a rudas alól, s a következő rudashoz mennek. Szükségből egy ember is össze tudja hordani a rudasokat. Mindkét kisrudat a rudas alá szúrja. Egy vékony kötelet átvet a rudason, s az egyik kisrúd vékonyabb végére hurkolja. A másik végét fujtassál rácsavarja a rúd vastagabb végére s a kisrúdhoz fogja. A rudas a kisrudak elején fekszik, hogy húzáskor ne csússzon hátra. Háttal áll a rudashoz. A kisrudakat felemeli, és a leendő vontató mellé húzza. Nehéz munka, különösen, ha nedves a gyöp. A rudast tolni is lehet. Ilyenkor a kisrudakat úgy szúrja a rudas alá, hogy azok elől egy kicsit összefele haladjanak. A kisrudak hegyes végei a vontató fele néznek. A rudas a kisrudak hegyes végeihez van közelebb. Nem köti le. Arccal a rudasok felé áll. A rudakat felemeli, és a többi rudas mellé tolja. Nedves gyöpön ez is nehéz munka. Szárazon jobban csúszik. A pusztán 5—6 kis rudasból raknak egy vontatót. A vontatórakás rendező folyamat, s nem össze-vissza rakása a szénának. Sokan egy rudas köré hordják a vontatóba kerülő rudasokat. A középen álló rudast széthányják, s abból rakják a vontató fenekét. Pedig könnyebb tiszta helyre rakni a vontatót. A középső vontató széthúzása nehézkes munka. Nem is keveredik a széna, pedig arra nagy szükség van, mert ha szívós a föld, akkor nedves marad a fenék. Ha tiszta helyre kezdik a vontatót, akkor az egyik rudas tetejéről több villahegy száraz szénát levesznek, s megkezdik vele a vontató fenekének rakását. Ahogy a fenékrakással haladnak, úgy szedik le a körben álló rudasok tetejéről a szénát, így a száraz széna a fenékbe kerül. Azzal,