Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A Vásárhelyi-puszta

a sziksót. Szappant főztek vele. A Fehér-tó fészkelési és átvonulási lehető­séget nyújt igen sok madárfajnak. Főképpen a tavaszi és őszi vonulások során sok madár keresi fel a tavat és környékét. Amint már megállapítottuk, a Vásárhelyi-pusztát kétféle lakosság üli meg: a vásárhelyi őslakosság és a beszivárgó orosháziak. Vásárhelyi származású családok: Bánfi, Fejes, Gyömrő, Hegedűs, Héjjá, Juhász, Kenéz. Kokovai, B. Kovács, Kotormány, Maczelka, Maksa, Miklós, Mónus, Mucsi, Nánai, Olasz, Oravecz, Rezes Molnár, Rostás, Szakács, Szántay, Udvari, Tárkány, Tunyogi stb. Orosházi származású családok: Ádász, Ágoston, Éljás, Fehér, Fekete, Gombkötő, Gyömrei, Győri, Győri Dani, Iványi, Jankó, Kunos. Rajki, Rajos, Rideg, Sin, Sinkó, Strinc, Szendi, Horváth, Szita, Szula. Torda, Verasztó stb. A vásárhelyiek túlnyomó részben reformátusok, de katolikus is akad közöttük szép számmal. Az orosháziak kizárólag evangélikusok. A pusztán számon tartják, ki a vásárhelyi s ki az orosházi. Ma már a két típus össze­keveredett. Noha sajátosságaik eltűnőfelben vannak, még eléggé észre­vehetők, így különbségeket lehet tenni a kétféle lakosság gazdálkodási módja között is. A tanulmány a szikes részeket megülő vásárhelyi szár­mazású lakosság hagyományos földművelésével foglalkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom