Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)
A kender termesztése
szakították ki, akkor szántás után nyomban tüskeboronával elsimította. Később ez farámás fogassal történt. így nem maradt egyenetlen s rögös a talaj. A sima föld azonban nem vette be a magot, ezért úgy kapálták bele. A kevésbé gondos gazda a friss szántást vetés után fogasolta el. 3. Vetés A kendert kizárólag kézzel vetették. A vetése úgy történt, mint a gabona vetése. Bár a kender szeme súlyos, mégis ugyanúgy lehet vetni, mint a búzát, mert kerek s így kisebb ellenállásba ütközik a levegőben. Ha a vetés előtt a szántást elsimították, akkor az elvetett magot bekapálták. Hogy hányan végezték, az a rendelkezésre álló erő számától és a terület nagyságától függött. Amint egy előt bevetettek, nyomban beledolgozták a földbe, mert a galambok, verebek, pipiskék nagyon szeretik a kendermagot. A magnak a földbe való kapálása a következőképpen történt. Szögletes kapával kapáltak. A kapa a magot a földbe juttatta. A bekapálás úgy történt, mint ahogyan más növény kapálása történik. Embere válogatta, hogy a bekapált földet mindjárt elgereblyélte-e, vagy csak gereblyélt, amikor egy előt bekapált. Ha volt segítsége, akkor az a kapálás után nyomban gereblyélt. A gereblyélés kertigereblyével történt. A kapálás utáni hantos földet a gereblye elsimította. Voltak, akik a kendert a friss szántásra szórták, azután belefogasolták, és tüskeboronával elsimították. Ez nem volt tökéletes, mert a mag a bakhát tetejéről legurult s így a földben nem volt arányos az elosztása. Az ilyen kender nem lett egyenletes. Amikor a vetőgép elterjedt, akkor már a pusztán nemigen termesztette kendert. Akik meg termesztettek, nem vergődtek a vetőgéppel, mert a kis területen nem volt érdemes vele forogni. A kender hamar kel. A vetés után őrizni kellett, mert a galambok nagyon szeretik. Madárijesztőket készítettek. Amikor a madarak megszokták, akkor őrizték, míg az első két szíklevelénél több levele nő. Az őrző ostorral durrogtatott, s kutyával zavarta a madarakat. Ha nagyon gyomos volt, akkor a gazt kigyomlálták. Erre nemigen volt szükség, mert a sűrű, gyorsan növő kender elnyomta a gazt. 4. Nyűvés Amikor a kender színe a zöldből a sárgába ment át, akkor érkezett el a kender nyűvésének az ideje. Fontos, hogy a kendert megfelelő érési fokon nyűjjék. Amikor sárgulni kezdett a kender, akkor kezdték nyűni. A nyűvést asszonyok, lányok végezték. Harmatszállta után kezdték. Először a virágos kendert nyűtték. A magvas kenderre később került sor. A magnak való kendert pedig csak akkor nyűtték, amikor a mag teljesen beérett. A kender nyűvését a következőképpen végezték. A nyűvő amennyi virágos kendert össze tudott szedni a többi közül, azt kihúzta. Hogy hány szálat húzott ki, az a talaj kötöttségétől és a munkás erejétől függött. A ken-