Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

Ha kevés fosztóra számítanak, akkor már hordás közben összébb hányják a kukoricát. Napszámosokat csak nagyon ritkán fogadnak. Ha napszámosokkal is fosztatnak, akkor kissé hosszabbra nyújtják a kukoricarakást, hogy a fosztok hozzáférjenek. Sokszor estefelé kocsival bemennek a városba, faluba, a fosztókért és éjféltájban visszaviszik. Felkötik a vendégoldalt. A kocsira két rövidebb deszkát fektetnek keresztbe. A deszkák végére egy-egy lécet szegeinek, hogy a deszka ne csúszkáljon a kocsi oldalán. A deszkára két hosszabb deszkát helyeznek. Néha egy-egy szeggel összeütik a deszkákat. A fosztok a deszkára ülnek. A hosszabb deszkán ülők a lábukat a vendégoldalra teszik. A fosztáshoz általában vacsora után fognak. Általában csak az öregek visznek magukkal ülőalkalmatosságot, sámlit, vagy kis gyalogszéket. A fiatalabbak először a csomó szélére ülnek, vagy a száraz földre. Az első csövekről lefejtött csuhéjt maguk alá gyűrik, s abból csinálnak maguknak ülést. A fosztok leggyakrabban a csomó egyik oldalára ülnek, olyan közel, hogy a csöveket könnyen elérhessék. Egyesek arccal, egyesek háttal ülnek a csomóhoz, kinek hogy esik kezére. Ha hideg szél fúj, akkor a rossz gúnyájú fosztó a hátát a csomónak veti s a lábát a csuhéjjal beteríti. A csuhéjt maguk mellé dobják. Nem dobják messzire, mert a szél elviszi. A lefejtett csöveket a csuhéjon túl, egy hosszúkás csomóba dobják. A hibás, beteg ajkukoricát a csomó két végére hajigálják. Amint a csuhéj megszaporodik, öllel a rendeltetési helyére viszik, nehogy a csövek belekeveredjenek. Régebben a csuhéjt kisebb boglyákba rakták, s azután szárral befedték. Ujabban kazalba rakják, s beterítik szárral. Szokták úgy is, hogy a fosztok a lefejtett csöveket átdobálják a csomón. Előnye, hogy a cső nem keveredik a csuhéj közé, s hátránya, hogy a csövet meszszire kell dobni, és különösen az érett csőről sok szem lepotyog. Ujabban divat a fejtetlen kukoricát karikába rakni. A fosztok a karika külső oldalára ülnek, s a megfosztott csöveket középre egy csomóba dobják. A csuhéj a fosztok mellé kerül. így többen hozzáférnek a fosztanivalóhoz s a tiszta kukorica egy csomóba kerül. Kevés ember kasba fosztja a kukoricát. Minden 2—3 fejtő mellett van egy-egy vesszőkas, s lefejtett csöveket abba dobják. Amikor megtelik, a csomóhoz viszik. Cüvekkel fejtenek. A cöveket tőrnek is hívják. Legtöbbet akácfából készítenek. A csontcöveket leginkább a ló lábszárcsontjából csinálják. De lapos vasból is készítik. A fából, vasból készült cövek azonos formájú. A csontcövek ritka. Hosszúságuk a kézhez igazodik. A cövek vastagabb végére nyakat vágnak. Zsineget, vagy ritkábban vékony szíjat hurkolnak rá, a két végét összekötik, és a karra húzzák. Vagy a vastagabb végérc két lyukat fúrnak és zsineget, vagy szíjat húznak át rajta. Ritkábban három lyukat fúrnak és akkor két ujjat dugnak bele. Egyesek egy darab fával, vagy egy nagyobb szeggel fosztanak. A szeget a karjukra kötik. A cöveket a kezükre húzzák. A csövet azzal a kézzel veszik fel, amelyikhez közelebb van. A csövet a fosztó abban a kézben tartja, melyben nincsen a cövek. Ezután a cövek hegyét a cső felett keresztül szúrja, s azután egy gyors mozdulattal felfelé hasítja. A cövekes kezével megfogja a széthasadt