Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

veit sem törik le. Az első nap. akkor kezdik a törést, amikor beleállnak. Azután rendszerint reggeli után kezdődik, amikor a harmat elszáll. Addig az előző napi szart takarítják össze. A harmattal főleg a szart kötik és a kupolást végzik. A gazdaság erejének megfelelő számú munkás töri a kukoricát. Hogy a rendelkezésre álló munkaerő hogyan oszlik meg a törés és a szárvágás között, az a munkások számátél. a gazda számításától és még más körülménytől függ. Általában a munkát úgy szervezik meg, hogy a letört kukoricát még aznap betakarítsák. Ha hárman-négyen törik a kukoricát, akkor először törik, s azután vágják a szart. Szárvágásnál először a csomók mellett kocsiútat vágnak, hogy a kukoricacsomókat minél előbb behordhassák. Az utat minnyájan vágják, s csak azután esnek a szárvágásnak. Űgy igyekeznek, hogy lehetőleg levágják a letört szart, de csak másnap harmattal kötik kévébe és kúpolják föl. Egyes helyeken törés közben egy szárvágó az utat vágja. Nagyobb gazdaságokban a szárvágás a töréssel együtt haladt. Először azonban ott is utat vágtak. A pusztán a csövet hajason törik, és csomóba hányják. A törők egymás mellett haladrak, és két-kétsort hajtanak. Mindkét kézre törnek, a jobbról eső sort jobb kézzel, s a balra eső sort bal kézzel törik. A kukorica törő a cső felső végét megmarkolja és kifelé csavarja, majd lefelé rántva letöri. Ha nehezen megy, akkor mindkét kezét használja. Az egyikkel a szart fogja, s a másikkal a csövet töri. Tizenkét sor ad egy csomósort. Rendszerint a csomózó olvassa ki a sorokat. A csomózó a kiolvasott sorok közepébe áll. Ha hárman törik, akkor először az egyik oldalát hajtják, s visszafelé a másik oldalát törik. Ha ketten vannak, akkor középen haladnak, és közepére dobálják a csöveket. A csomó helyét a csomózó jelöli ki. Ö dob először. A csomózó a cscmcscr mellett halad. Ügyel arra, hogy a csomók megfelelő távolságra legyenek egymástól. Ha nagy a távolság közöttük, akkor a szélső törő messzire dob. Ha pedig túl közel vannak egymáshoz, akkor a kocsisnak sokszor kell megállni. A csomó közelében a csöveket törés után egyenesen a csomóba dobják. Ha meszszebb vannak, akkor az egyik kezükbe, vagy karjukba egy összemarék csövet szednek össze, s azt két kézzel dobják a csomóba. Ha nagyobbacska gyerek segítségük van, akkor az a csomót kissé összehányja. Amint a tizenkét sorról letörik a kukoricát, újabb sorokat olvasnak ki. A szárvágást az út nyitásával kezdik. Az utat a csomók mellett rendszerint szél alóli oldalon vágják, hogy a kukoricát könnyebb legyen a kocsira feldobni, s a szemét se hulljon a rakodókra. Az utat legtöbbször 6 sorból készítik. A szárvágás férfimunka. Régebben sarlóalakú, a végén erősebb/m. görbülő szárvágót használtak. Újabban vasnyélre kaszapengét, vagy fűrészlapot erősítenek. A régebbi szár vágóval húzni és vágni is lehetett, az újabbakkal rántással vágják a szart. A szárvágó ember az egyik kezébe egy maroknyi levágott szart összegyűjt, és a sorokra merőlegesen teszi. Ehhez rakja azután megfelelő mennyiséget. Az egy kévényi szart hónaljnak nevezik. A hónalj kb. 30 szárból áll. Egyesek még ma is hónaljra szedik a levágott szart. A szárvágó egy kévényi szart szed a karjába, s azután leteszi. így jobb állású kévéket készíthetnek. A vágott végeik egyformák. Ha az utat 6 sorból készítik, akkor a hónaljakat úgy