Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

Vacsora után lefekszenek. A részesek rendszerint az istállóban, színben húzódnak meg. A kapások egymás mellett haladnak. Egy kapás három sort, egy fogást hajt egyszerre. A gyakorlott kapásnak egyszer a jobb s egyszer a bal keze van elöl. A talaj és a gaz mutatja meg, hogy milyen erővel vágja a kapát a földbe. A kapavágás után maga felé rántja, és a kapán levő földet leveti. Azután a kapát az előbbi kapavágás mellé vágja, s tovább kapál. Amikor a fogás szélére ér, a nyélen kézcserét végez, s kapálva halad a másik oldal felé. Egy állóhelyben nem egy kapavágást tesz a kapás, hanem egy kis darabot megkapál, s azután halad csak tovább. Akkor halad jól, ha a kapát a talpa alá húzza, és egész kapaszélességgel kapál. A jó kapás a kapa után rendesen lépkedve halad. Egyesek mindig az egyik lábbal, egyesek pedig váltakozó lábbal kapálnak. Az első kapálást egy kicsit a töve felé húzák. Az orosháziak a kukorica tövétől elhúzzák a földet. A vásárhelyiek, amikor a kukorica töve közelében kapálnak, kézzel kiszedik a gazt s a kukorica tövéhez vetnek a kapával egy kis földet. Egyesek az első kapáláskor egyelnek. A kukorica sűrűsége szerint kézzel, vagy kapával egyelnek. A második kapálást tőtögetcsnek is mondják. Ugyanis, ha a kiskapával kapálnak, akkor töltögetnek is. A második kapálás alkalmával a tő köré egy kis földet hánynak. A tő körüli gazt letemetik. Az apró gaz ezért lefullad. A töltögetés jóval haladósabb, mint az első kapálás. Legtöbben a töltögetés alkalmával egyelnek. Ekkor a fattyat, a kukorica sarját is letörik. A töltögetés előnyét abban látják, hogy a szél nem dönti el olyan könnyen. A kapálásokat úgy állítják be, hogy a második kapáláskor a kukorica legfeljebb térdig érjen, mert különben nem fér a kapanyél. Egy ember egy nap alatt V2, vagy % kisholdat kapál meg. Csak nagyon kevés kapás tud 1 kisholdat megkapálni. b) Kapálás ekekapával Mint már említettük, a pusztán az 1880-as évektől kezdve szaparodott el az ekekapa. Lókapának is hívják. Az első ekekapának kétkerekű taligája volt. Rövid tengelyének vánkosára patyinggal erősítették a gerendejt. A gerendely másik végébe illesztett vaságyba szerelték a két kapavasat. A szarvak fából készültek. A hámfát a huzatókampóba akasztották. A kerekek egy kukorica sorban haladtak. Később a gerendely eleje alá egy sajtkereket szereltek. Sok ekekapának nemcsak az első, hanem a második és harmadik vasa is kétélű volt. Az utóbbiak az elsőnél kisebbek voltak. A kukorica tövét azonban könnyen kicsapták, kivágták. Az első időkben az ekekapákat a falusi kovácsok készítették. A kerekeket készen vették, a kapavasakat félkész állapotban vásárolták. A régi ekekapára töltögetéshez tőtögetövasat szereltek. Később a gyárak is készítettek ekekapákat. Ezeknek a gerendelye vasból készült. Némelyiket menetközben egy karral szabályozzák. Van olyan is, melynek több apró kapavasa van. Régebben két lovat fogtak egymás elé az ekekapába. Az első ló istrángját kitoldták. Ha a két lovat egymás mellé fogták, akkor a lóvezető a két ló között haladt. Újabban, ha két lovat fognak be, akkor a huzató-