Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

A puszta jobb földű részein a kukorica termesztésének fontossága az utóbbi időkben megközelítette a búzáét. A szikes földeken azonban — különösen száraz esztendőkben — nagyon gyenge termést ad, sőt sokszor ki is sül. A föld termőerejének fenntartása, valamint a föld gyomtalanítása céljából — a gyengébb terméseredmények ellenére — a sziken is termelnek kukoricát. A pusztán a tengerit kukoricának hívják. A tengeri elnevezést értik, de nem használják. A kukorica rész:ű: A föld alatti szétágazó része a gyökér, a föld felettit kapaszkodógyökérnek mondják. Az első görcsből nő és a földbe kapaszkadik. A föld felett van a szár a levelekkel. A szár föld alatti része a kukorica tüve. A szár bütykeinek görcs a neve. Belőle nő ki a levél,, a csű, és a fattyú. A cső a csomán nő. A csoma folytatása a csutka, melyben a szemek ülnek. A csövet csuhéj borítja. A szemekből kiinduló bibeszálakat sejömnek mondják. A kukorica virágját általában farkának nevezik, de címer néven is ismerik. A levágott szár földben maradó része a csutkatü. A leveles szart csutkának is hívják. Szart vágnak s nem csutkát, de csutkát visznek a jószágnak, nem pedig szart. Amikor a jószág a szárról leeszi a levelet, csutkaizík marad. Ezt röviden izíknek is mondják. A múlt század vége felé általában a rózsa kukoricát termesztették a pusztán. Ez idők folyamán kereszteződött, s ma már nagyon kevesen termesztik. A rózsakukorica szára és csöve közepes. Csornája erős s ezért száraz, forró időben sem forog le a cső. Csutája hongeres és élénksárga. Kerek szeme kemény. Emberi táplálkozásra, takarmányozásra is használták. Hátránya, hogy csutája vastag , és aránylag kevés szem van rajta. Termesztését annak köszönhette, hogy a szárazságot jobban bírta, mint a többi. A rózsakukorica után legtöbben a lófogúkukoricát termelték. Szára, csöve nagyobb, mint az előbbié. Csutája vékony. Halványsárga csöve jobban benőtt, mint a rózsáé. Szemei nagyok s horpadtak. Hátránya, hogy későn érik, csomája gyenge, és csövei a fonnyasztó melegben leforognak. Puha szeme gyengébb tápértékű, s csak takarmányozásra használják. A szára sincs olyan tápláló, mint a rózsakukorica szára. A lófogúkukoricát ma már kevesen termesztik. A nemesített kukoricafajták szorították háttérbe. A heves természetű földeken — a sziken és a homokon — kisebb területen a hatvan napos, az uraságos, a pircsi és a fehér kukoricát is termesztették. A hatvan napos kukorica szára és csöve kicsi. Az élénksárga színű szeme