Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A borsó termesztése

A szél a szemetet a ponyváról egy halhé formába (féldomború csomó) leviszi. A fenti módon szeleli az egész elvert borsót. A kiszelelt borsót falapáttal zsákba szedik, s a padlásra viszik. Egy kocsiravaló borsóból 30—40 kg borsó lesz. Szelelés után a szalmát a szénakazal végéhez viszik, mert a kazalból kikerülő penészes szénával keverve szarvasmarhának takarmány. A penészes szénát a ló nem eszi meg, viszont borsóval keverve a tehén szívesen megeszi. Egy kocsi borsónak 2 rudasravaló szalmája van. Ha csak egy rudasnyi a szalma, akkor csak összerakják. A két rudasfát alászúrják, s két ember elviszi. Nem kötik le, mert nehéz, s nem bomlik széjjel. Ha több a szalma, középen kétfelé választják, s két rudast raknak belőle. Nem gyűrik, mert nehéz, hanem rakják. Ha kevés a szalma, akkor szalmahordókasba teszik, s ketten viszik. A szemetet összesöprik. vasvillával, falapáttal polyvás-, vagy szalmahordókasba teszik, s a trágyadombra vetik. 2. A borsó termesztése táblában Mivel a termesztett növények közül a szegesborsó a legigénytelenebb, a sziket legjobban bírja. Azért sokan a földjük legszikesebb részébe azt vetik. A borsóterület nagysága a vetésforgótól s a tavaszi alá következő földterületen levő szikes folt nagyságától függ. Nem mindenki a legszikesebb területet választja ki a borsóföldnek. Sokan az árpaföld sarkába szorítanak neki helyet. a) Szántás-vetés Szikes talajon őszi mélyszántást alkalmazni nem lehet, mert az őszi és a téli nedvesség hatására úgy összealszik, hogy éppen olyan kemény lesz, mint amilyen ősszel volt. Olyan lesz mint a mész. Nem porhanyósodik meg. Mihent az idő megengedi, hogy rá lehet menni — sokszor március elején, de sokszor csak április utolján —. akkor sekélyen szántják. A borsó alá 3 col mélyen szántanak. Tavasszal épp olyan szántást adnak alá, mint a gabonaféléknek. Csak amikor a vízkivette foltokat vetik, akkor adnak külön szántást a borsónak. Szántás után azonnal elboronálják. Sietni kell vele, mert gyorsan megkeményedik. Az első világháború előtt többen kézzel vetették el a borsót. A borsó kézzel való vetése ugyanúgy történt, mint a gabona kézzel vetése, csak valamivel ritkábbra vetették, mert a borsó jobban bokrosodik, mint a gabona. Fölülvetötték. Ha vízkivette foltot foltoztak bo vele, akkor alávetőitek. Fölülvetés után fogasboronával s tüsökboronával elboronálták. Ha a tavaszi árpa területéből szakították ki a borsó területét, akkor az árpa területtel együtt boronálták. Ma leggyakrabban géppel vetik. 36 cm sortávoltágra .és 2—3—4 cm tőtávolságra. Általában 15 soros vetőgéppel vetik. A kétlovas embernek ez a legáltalánosabb vetőgépe. Ilyen van legtöbb a pusztán. Borsóvetéskor csak 5 sor cső működik. Csövenként 5 kg-os gépsúlyt használnak. A borsó