Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)
A borsó termesztése
Az első világháború előtt a puszta szikes talajú részén étkezésre csak mint köztest termelték kis területen a szögesborsót. A kukoricaszem nagyságú borsónak 3—4 szeglete van. Innen kapta nevét. Közönségesen csak lóborsónak hívják. 1919-ben a pusztán mindenből nagyon gyenge termés volt. Tavasztól újig kevés volt az élet. Ezért a békéssámsoni Károlyi-féle uradalomból néhányan szereztek lóborsót étkezésre. Azonban mindenből bő termés lett, s így a borsót étkezésre nem használták. A jószággal etették fel. Miután erre bevált, azóta minden évben a rossz földű emberek 200— 300 négyszögölön termelik. 1940 előtt mint főterményt is termelték, de kis területen. Miután a hatóság a borsót 1940-ben a közélelmezés céljára igénybevette, s kukoricabeszolgáltatást is lehetett vele eszközölni, többen kezdték termelni. A jószág részére termelték, de étkezésre is felhasználták. Szemét sertés és szarvasmarha részére daráltatták. Szalmája kalapácsos darálón megőrölve, árpaliszttel keverve fejőstehénnek elsőrendű abrak. Felér a napraforgódarával. 1950-ben az Aranyad-dűlő mentén Kenéz József és Kérdő Ernő táblásán termelte a borsót. A székkutasi határban még többen termelték, mert ott több a szikes. 1952-ben ismét kisebb területre szorult a borsó, mert nem lehetett vele beszolgáltatást eszközölni. A puszta jobb földű részén inkább kukoricát termelnek borsó helyett. Ezzel szemben a sziken a borsó termése biztosabb, mint a kukoricáé, ezért a legszikesebb foltokon azt termelik. 1. A borsó termesztése köztesként Amíg a kukoricát borozdára hányták, addig a kukorica sorába ültették a borsót. A kukorica bújásakor vetették. A kukorica kikelése után sorjába, kézikapával fészekbe rakták. Amióta a kukoricát géppel vetik, azóta a borsó a sorok közé került. A vetés minden ötödik, hatodik sorba történt. Ketten ültették. Az egyik vákta a fészket, a másik kötényből, vagy szakajtókosárból vetette a fészekbe a szemet. Egy-egy fészekbe 6—8 szemet dobtak. A vetés a következőképpen történt. A kapás mindig ember volt. Négysarkos kapájával 3—4 ujjnyira belevágott a földbe. Egy kissé felemelte a kapával a földet. Ekkor a társa — fehércseléd, vagy gyerek —
