Takács Lajos szerk.": Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1962)

TÖRTÉNETI ADATOK - Stoll B.: Két népballada-változat 1782-ből és 1805-ből

melyek a gyöngyösi kanász énekében is megtalálhatok: a 3. versszakban kegyelem kérése, a 4. versszakban a búcsúzás, a világ (korábban inkább a szerencse) álnokságának emlegetése és az elitéltet bámuld nép megszélitása. Hasonló mozzanatok a XVIII századi betyárballadákban is fellelhetők s ez arra figyelmeztet, hr.jy a balladák irodalmi műfaji előzményei között az elitéltek bucsuénekét is számon kell tartani. A másik közlendő ballada a sárospataki nagykönyvtár egyik ujabban szerzett kéziratában,Wén József énekeskönyvében található. (Jelzete: Kt. a.277.) Az előbbi kézirattal ellentétben a sárospataki kézirat összeírója egy pár dolgot elárul magáról. Mivel a néprajzot nemcsak az adat, hanem az "adatközlő" (ebben az esetben az énekeskönyv összeírója) is érdekelheti, közöljük az erre vonatkozó bejegyzéseket. Az 1. lapon: "Anno 1808b. Ima Decembr. mentem el az Tsászári porontsolatbol az ojtozi vámba Comendob. usque lóta Decembri Ismét 1808b

an Decembernek 29dik Napján mentem be a belső országba Moldva Tartományában usque 1809ben Januáriusnak harmadikáig." A 6. lapon: "Sima Jegén írtam, En Kezdi Vásárhelyen lakó alias Albisi kántor Wén Josef 1809dik Esztendöb. 8dik Aprilli." A 35. lapon: "Ich hab das Bach Corporal Joseph Wénn mpria Sig. K: Vásárhely 1810". Kiderül tehát,hogy az "adatközlő" albisi (Bihar m.) kántor volt, majd elvitték katonának (talán a katonaságnál tanult meg németül) s Kezdivásárhelyen mint káplár irta össze 180910-ben énekeskönyvét. A képhez még hozzátartozik, hogy énekeskönyvének katonai tárgyú énekei teljesen paraszti szemléletűek. Egy részük az erőszakos katonafogdosások fölött kesereg, egy másik meg igy kezdődik: "Nem vetettem soha Kezdi Varossának Miért adott Engem Gyalog katonának..." (106-7.1.) Ezzel talán valószinüsithetjük, hogy az általa leirt ballada saját spontán énekkészletéhez tartozhatott, bár szerelmi énekeinek nagy része a kor elviselhetetlenül érzelgős, a népi hangtól teljesen idegen énekei közül került ki. - A közlendő szöveg az eredetiben is igy van irva, csak az idézőjeleket tettük ki és egy hiányzó betűt pótoltunk zárójelben. A címe eredetileg csak "Enek" volt, e szót a másoló később egészítette ki. Az ismétlődő sorok előtti "um" olvasása bizonytalan.