Takács Lajos szerk.": Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1962)

Katona I.: Ujabb változatok "A két púpos ember" meséjéhez (AaTh 503)

fülit, magyarázta neki, hogy hát mongya meg, mer ha nem,nem tudom, mi lesz ebből a dologból. Mer itt valami kuruzsolás vagy babonaság van! Vagy lopja valahunnen? Hát Ő akarja, hogy tuggya, hogy huri? tn nem tudom, mit akar tudni, csak annyi vót benne, hogy az öreg nem tudott megszabadulni. És megmonta, hogy ü valamikor, mikor ment oda a majorba dógozni, akkor éccaka vót, tizenkétórakor, amikor a tündérlányok ottan táncoltak és mulattak, hát ő nem tudott nekik köszönni, mer nem tutta, hogy mijén tájba van, vagy este van, vagy reggel van. Csakhát éccaka vót. Aszonta, hogy az Isten szaporiccsa meg nekik a táncot és jóímulatást, jó boldogságot kivánt nekik. Akkor a tündérek megfeleltek az öregembernek: Hogy még ő nem aggyá át észtet és nem mongya, hogy mi van, akkor neki mindig lesz liszttye. De ha megmongya, akkor má nem lesz.Bizon sütötte az asszon az utolsót! Megrászta a zsákot, nincs a zsákba! - Dgy-e megmontam? De mit csinált az öregasszon! Már kezte ütni az öreget, nagyalta, hogy mir monta meg. Hát ijenek az asszonyok, ha megmongya ez is baj, ha nem mongya meg, akkor is baj! Vége a mesének! Méhkerék, Békés m. Mindkét mesét elmondta: Vasile Gurzäu, 64 é. Domokos Sámuel, 1961. III.