Takács Lajos szerk.": Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1962)

TÖRTÉNETI ADATOK - Schramm F.: Balladák a budapesti Könyvtárak kéziratos anyagából. II.

(Fehér László) Laasan Fehér László lovat lopott, A fekete halom alatt, Minden nyereg szerszámostól,Csikós fékkel kantárostói. S

tánna ment Göncz városa, tet fogni, hogy meglássa. Egész falu /!/; vidék faluitól, Es csak ugyan hadnagyostdl. "Isten jóiiap, hadnagy uram"! "Fogadj Isten édes fiam"! Kinek hivnak édes fiam? "Majd megmondom hadnagy uram"! "'Van-e neked apád anyád? Igazán szólj és meg ne bánd!" "Nincsen nekem apám anyám, Csak van nekem egy szép hogám. Az én húgom Fehér Anna, A lovamnak fehér íába^ » n "Nem kérdem én a lovaaat, Ssm a te kedves húgodat. Hanem kérdem a nevedet, Különben rosz lesz teveled, Fogjátok meg a hunozutot, Az akasztó fára valót". "Fehér László az én nevem. Megmondani mindig merem, Hogy engemet annak hivnak, En utánam nagyon vannak." Vigyétek le a tömlöczbe, Annak is a mélységébej Kezét lábát vasra verve, Kivallatok mindent vele.* Fehér Anna hogy megtudta, Hogy a bátyja fogva volna, Foga be kocsis a lovakat Tégy mellém sok aranyakat *