Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Kukorica

hagyják kint a szabad ég alatt hosszú időre.Iső mellett rossz szándékú emberektől i«t féltik, a gazda vagy valamely férfiember a családból ilyenkor kioX alszik a kukorica tetején. Maga a fosztás, különösen régebben vidám társas munka volt. "Bor rót a foszt óknak" - emlékezett Targa Gábor.- "ihol lyán vót, a legények mentek csomóstul, lííg a legények nem TÓtak, a lányok danótak, hogy meghallják, merre ran fosztás. Három helyen is megfordut egy este a legénybanda. Mikor el akartak menni, vették a püfeteget. Hogy vagy má, mosdottál-e má - a jó nedves pnfetegg«l végigkenték a lánynak az arcát." i fosztásnál régebben nem téptek ls minden borítólevelet a csőről, hanem a két-három legalsót meghagyták, csak a többit szakították le a csatival együtt. I három vagy két alsó levél segítségével fonták koszorúba a kukoricát. Izek a levelek voltak a legpuhábbak, fonásra legalkalmasabbak* emlékezet szerint azelőtt szinte az egé sz kn— koricatermést befonták így, csak amelyik csövön törés vagy fonás közben elszakadozott a levél, azt fosztották meg teljesen. Utóbb már a kukoricának csak egy részét fonták koszorúba. Bedécs Károly mint emlékezetes számot idézte, hogy 1936-ban 100 koszorú kukorica volt a padlásán, bár akkor "pályázott is rá", hogy minél több legyem. 1 koszorú félig-meddig mértékegységnek is számít, mert bár a csöveket nem számolta, általában 60-70-80 csövet fontak eg/be."Hátrább tolta a lábával, mikor haladt, már látta, elég hosszú." "Hány koszorú kukoricád van" - így kérdezték egymást as emberek. Bgy-egy kossora átlagos hossza másfél-két méter volt. Lányos hasnál azonban a rendetlenkedő legények fontak még két öleset is, ha idejében nem vették észre.Est azután három embernek kellett fölvinnie a padlásra. 1 koszorúba font kukorica a házak padlásán állt, a csöveket hegyükre állították, így jobban száradtak. Koszorúkat raktak le a teljesen megfosztott kukorica iellé is, hogy "ut legyen közte".3-4 koszorút felakasztottak a kakasülőre is,de többet nem birt volna meg. "lémelyik gazdának még a fája is tele vót kukoricával" - emlékezett Targa Gábor. "Sperfára rakták leginkább, mer az ágas-bogas, eperfa vót a ház előtt, a ház végin." A koszorúba fonással zsákok alkalmazása nélkül lehetett fölhordani a kukoricát a padlásra. A gazda vállára vette a koszorút,ugy men^ fel a lépcsőn. Ismerünk olyan vashorgot is ítányről, mellyel csiga p*»