Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Baromfi

- szinte nincs is háztartás,ahol változó szánban ne találkoznánk veink "is olyan özvegyasszony,szegényasszony négy-öt tyúkot tart,vagy kettőt legalább - a maga szttkségire vőt néhány tojása, vagy a botba elvitte gyufáér,«eetér." i legszegényebbeknek ez a néhány baromfi lehet teljes állatállományuk, néha egész gazdaságuk. 1954 nyarán hallhatták a gyűjtők, hogyan siratta egy kegyelemkenyéren élő idős özvegyasszony hét tyúkját, halott hozzátartozókéhoz hasonló siratássál: "most má semmim sincsen őzen a világon — egyet tojott petróleumra, egyet tojott sóra valót..." Gazdábazaknál a háziasszony tavasszal öt-hat kotlóst is megültet egymás után - közöttük némelyiket kacsatojásra. Tékák, kosarak, esetleg kifejezetten tyukültetésre kötött ritka, rácsos oldalú 'fedeles kasok keiülnek elő, pelyvás szalmából rakott fészekben bennük ülnek a kotlósok a konyha szögletében,az ágy alatt,pad alatt - másik kosárral, rostával leborítva. 1 korai csirkét dicsérik: edzett, kevesebb pusztul belőle, "nagyobbra nyő,hamarabb tojik", így mindenki igyekszik mielőbb keltetni. Jó kotlóst s jó tojást találni egyaránt nehéz. Különösen a "jérce tyúkok" vadak "egész hétig se lehet boríték nélkül hagyni 6ket", bár gondos gazdasszony előre szoktatja, egy tojásra ráülteti a kotlósnak valót. Azt tartják, az is szelídíti a tyúkot, ha a lábát hideg vízbe mártják, mikor először leveszik a fészekből. Sokféle, szinte házanként, családonként változó próbája van annak is, melyik tojás alkalmas kotló alá. Némelyik asszony "összekopogtatja" a tojásokat és "szólásárul" választja ki a jót, mások "mellámpázzák" a tojást vagy napfényen vizsgálgatják, melyik "rostáshaju, szép lő sf orma", ültetésre alkalmatlan, vagy "karimás", kidudorodó oldalú. Ha valamelyik gazdaasszonynak különösen jól kelnek a csibéi,hamar híre fut és sokan visznek tőle ültetni való tojást, a piacinál valamivel magasabb áron. Kotlósokat is kölcsönöznek ilyenkor, jószívű anya lánya számára is nevel kiscsibéket. Az asszonyi baromfi ne ve lés sokféle hiedelemé se rü szokása elsősorban a keltetés körül csoportosul, fagy gonddal választották meg as idősebbek az ültetés időpontját is: "pintek! napon ne tegyük alá a tojást", - mondogatták - "ujholdon ne keljen, hanem hőd tőitivei, felhődkor, különben elhull". Még arra xs vigyáztak, hogy "a tojást akkor tegye alá, ha a disznónyájat verik ki, ugy rezseg majd alatta a csirke."