Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Birka

1 gazdák azonbaa efféle ia>arékos3ág mellett sem Toltak ezttk­marknak a takarmánnyal és abrakkal. "Többre nézték a birkás gazdák a birkát még a nagyjőszágnál is, takarmányt adtak elébe, mikor a tehén nem kapott" - mondta egy idős adatközlő* "Kapaszkodtak, hogy a gyapjút el ne hányja." Bővebben mérték a takarmányt elles idején is, hogy jók legyenek a bárányok. "Télen a birka buzaszalmát kap meg árpaszalmát, egy kis ugari mezőt, mikor mi Tan, meg egy marék kukoricát hozzá. Marharépát, kuko­ricaszárat is adunk neki" - magyarázta egy birkás gazda a teleltetett, "ihol a mód megadta, egyik ítetést, ha csak lehetett jó herét adtak, akkor rőt jó gyapjú, szép zsíros gyapjú." Birkás gazda kertjében ilyen a téli napirend: "reggel megabrakol az ember kint a rályun nyolc óra körül. Még kint Tan a birka, behordja a takarmányt, elébe rakja, ráe­reszti a juhot. Mikor megette, egy óra mulra kiereszti, megitatja.Dél­után kettőkor, félháromkor, mikor hosszabb a nap háromkor, megint hozzákezd az ítetéshez. Akkor szintén kiereszti a juhokat, de nem ab­rakot ad, csak egy kis répát esetleg. Behordja a takrmányt, megtölti a keresztrácsot, megint ráereszti a juhot. Bgy kiló lucerna naponta és hozzá nagyobb mennyiségű szalma, tarasz-szalma és buzaszalma, meg va­lamennyi abrak. Sok szalma kell alomnak is, ha azt akarjuk, tiszta le­gyen a gyapjú. Minden három-négy napba alj ázunk." A hodályok felépítésére] éles határ ronódott a birkáikat sza­porító juhos gazdák s a csupán néhány állatot nevelgető többi gazda közé. Korábban formális egyenlőséggel fogadtak pásztort, azonos kulcs szerint fizették bérét s osztották fel a kifejt tejet - bár a közös nyáj dolgában ekkor is "az parancsolt, meg az Tót a gazda", aki a leg­több birkát hajtotta a pásztor elé. A birkatartás átalakulásával azon­ban a pásztorfogadás társas formája teljesen eltűnt. A birkás gazda maga fogadott juhászt vagy állított őrzőt családjából a nyáj mellé,ma­ga bérelt legelőt s ha más is állataival együtt akarta legeltetni bir­káját, egyénileg jelentkezett nála. A legeltetési díjról is esetenként állapodtak meg. Bégebben az anyabirkákat a fejésért elrállalták, csak a meddőkért kellett fizetni. "Madarász komámnál hideg őszig őrizték fejésór" - mondja egy adatközlő. "Még ü szólt, jőrőre is csak hadd gyűjjön. Tan benne kettő olyan, neu minden tehén előzi neg..." Az u­tóbbi években a fejés mellett általában már pénzfizetést is kikötöttek, főjéért, meddőért egyre-másra 50-60, sőt 80 forintot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom