Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Szarvasmarha

jól felhizlalni,mert a "vásárnak is a jó kell, a kövérebb,- a kutya is szip, ha kövér - ugy mondják". Marhát itányon ritkán vágtak, többnyire csak, ha baj miatt kényszervágásra került a sor. iltalánosan birkát fogyasztottak. Marhát a székben húsvétra meg pünkösdre vágtak csupán.Különleges esetként emiitik, amikor nagyritkán lakodalomba is marhát vágtak. Levágásra az olyan bikahorju került például (2 esztendős korában), amelyik nevelésre alkalmatlannak mutatkozott, esetleg vettek is mustraforma marhát.Előbb valamennyit me;'hizlalták kissé s ugy vágták le. A frissen levágott marhabőr egyes részeiből lesz "sapka" a C3ép fejére. Gyenge borjubőrrel kötik be a karikásnyelet} a karikás dereka viszont marhabői. A borjú szőrös bőréből tarisznya készül a gazdának. A levágott marha szarvából tokmány lett azelőtt általánosan; a kanászoknak pedig tülök. A marha fehór farokszőréből a lókefe fehér betűit kötik, ha nem volna fehér lószőr hozzá. A vedlő marha szőrét összegyűjtötték s gyerekeknek gömbölygettek belőle lapdát. Nem jelentéktelen haszna a szarvasmarha tartásnak a trágya sem. Egy gazda így mondta: "12 köblös fődön, kevés, ha csak 2 ló, 1 tehén van, több marhaféle kell, mer a fődbül évente kettőt (2 holdat) kell betrágyázni." A trágyázás mellett jelentős mennyiségű szarvasmarha és lótrágya taposódik el tüzelőnek. Olyan udvarokon, ahol taposni kivannak, csaknem egyforma nagyra rakják a többnyire szegletes "szarvast", a kihordandó trágyarakást és a kerek "tőzegganajnak valót*.A tűzrevaló készítés az első háború után a földek erőteljesebb trágyázása miatt alábhhagyott, a második háborút követő tüzelő szegény esztendőkben azonban újra megnövekedett.