Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Szarvasmarha

tők, Í gazdáéról meg, ugy emlegetik,sokszor csak a tavaszi esők mosták le az oldalukra száradt trágyát. A tehén helye az istállóban általánosan bal oldalt szokott lenni, fal mellett, a fejés miatt. Nem megbecsült hely az istállónak az az oldala, ahova a marhát kötik. A gazda ágya a lovak oldalán van, ott volt a tüzelő gödör is. A lovak alatt ma mindenütt rendes hidlást találni, de a szarvasmarha alá nem egy istállóban nem tesznek ma sem. A tehénnek legfontosabb haszonvétele a tej. Vásáron, vételkor elsősorban azt vizsgálják, hogy jó fejősnek igérkezik-e az állat. "A bűrit megfogja az ódaián: víkony a bűr, jó tejelő. Nízi, meddig ér a farka, na hosszabb a farkcsík, az is jobb. A tehén pupjátul (tejpap) a tőgyig vastag nagy erek vannak, akkor jó tejelő.Akínek viknyabb a nyaka, az is jobb tejelő, ha vastagabb, asz mondják: ez tinó lesz hó, nem ád tejet." A vásárló az állat "tőgyit huzgájja, nem ellenzi-e, nem veri-e a fejit, lián ez nem szereti, ha simogassuk". As üszőt már előzőleg, vemhes korában szoktatják a fejésüez; kefélés, vakarás alkalmával a hasa alá nyúlnak, simogatják. "Vannak olyanok, jól beválnak, meg se mozdul első borjas ideje alatt. De elŐhasi üsző általába vadas szokott lenni." Az ilyen tehenet fejeshez gúzsba kötik: két hátsó lábát gúzsba teszik a horgasinán felül, vagy vendégoldallal, strajfa módjára szorítják a tehenet a faihoz (a vendégoldalt elől a jászoltetőhöz erősitik, hátulról karóhoz szorítják). Meg is szokták verni a nyugtalan tehenet: "sz6giny idesapám vesszővel állt ott, míg ment a fejés". Van tehén, amelyik ugy adja le a tejet, ha fejés előtt a "bornyuval kicsit meghúzatják a csecset". Ismét más csak addig adja le a tejet, amíg a borjú szopja. Bégebben szokás volt, hogy a tehenet egyik oldalról fejték, másik oldalról pedig a borjú szopta. A tej jelentős része a háztartásban fogy el. Sok tejes ételt készítenek, de fogyasztják nyersen is, vagy altatva. "Ilyenkor aratásba a tej a mindeni az arató embernek. Salátát habarnak, rétest sütnek, mindent tejbü csinának az asszonyok." "Ittuk a tejet"- mondja az idős Boros János -"aprítottuk bele a kenyeret." Az aludtejet kapálásba is kivitték,"ugy ettük dlbe". "Forralt tej nem kell nekem"- mondja az egyik öreg gazda -"este nem JXII étel, csak tej. Víz helyett is tejet iszok. Olyan nap nincsen, hogy tejet ne egyek." Az átányi tejfogyasztásról alkotott kép azonban nem volna teljes azoknak a véleményeknek idézése nélkül,melyek a tej ellen szólnak.