Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Ló

ges. "Minden két meddő Innak egy hónapra egy nagyon nagy kocei takarmány kell. a fias lunak meg kettőről kell. annyival tóbbet eszik. lét fias lunak egy mázsa abrak egy hónapra okvetlen kell. mikor megellett... Sokba vót a fias lu, mégis sovány vót." "lét csikó, két ökör, nem etettünk meg annyit, mint a két fias luval" - hasonlította össze egy gazda -"oszt mégis jő vót a csikó is, as ökör is." Mikor a csikó leválik rólak, az anyakancákat már nem abrakolják, de a csikónak legalább egy kilő zab naponta kijár. Valamennyi állatfajta kosul a ló eltartása köt le viszonylag legnagyobb területet a gazda földbirtokából. 1 marhaféle nyáron sokat jár legelőre, télen jórészt a kukorica s gabonaföldek melléktermékein, száron, töreken, tavaszszalmán telel. 1 lő számára azonban tetemes területet kell bevetni szálastakarmánnyal s abraknak valóval is.Ugy számítják, hogy két lónak két hold lucernavetés kell évente: "egyik hold nyári fogyasztásra, a másik telelésre". "Kilenc köblös főd, abból két köblös jó beállott lucerna, hozzá még egy katasztrális hold zabosbökköny, ezekkel kitartottuk a két lovat..." - mondja egy másik gazda. Ugyanakkor egy tehén 9 vele egy üsző eltartására félhold-egy hold lucernát számítottak. A lovak az átányi istállókban rendesen jobbkéz felől szoktak állni, a főhelyen, ahova kétoldalról is ablak nyílik. Mögöttük van a gazda nyoszolyája, míg a legényé vagy a cselédé a másik oldalon,a "tehén faráná" áll. A zsellérember kis istállójában sokszor magára hagyta éjjelre tehenét,a lovat azonban gazdája éjjelre sohasem hagyja őrizetlenül, de nappal is lehetőleg körülötte forog. Télidőben addig maradt a ló magában, míg vacsorázni mentek az emberek a kertből a házba, de nyugta a gazdának nem volt ilyenkor sem. Egyik gazda a kótbeltelkfl telekbeosztás egyik fő hátrányaként beszélt az állandó szorongásról étkezések alatt, mikor nem ügyelhetett lovaira. Vacsora időben történt a legtöbb lőlopás - a tolvajok tudták, hogy akkor az emberek a faluban időznek. Emlegetnek egy gazdát, aki "megétetett, megitatott,hazament vacsorázni. Mikor a vacsora készen vót, ment kifele. Mán akkó tárvanyitva az aj tó,oda van a ló meg a két nyári csikó." De történtek lólcpások éjjel is. Egy esetet így mondanak el: "az ón apósomnak nagyon szíp két sárga lova vót... Lefeküdt az istállóba, elaludt. Egy órakor elvitték a lovakat, bevittek egy öl szalmát, oszt az ajtóig beszórták, ne kopogjon." A lovak biztonságáért a mult század második felében több