Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Állattartás - Ló
keL.ánj munka a gabona behordása, ugy hogy a lónak napjában ötször kell fordulnia. Lassabb munkája a lónak a kukorica betakarítás, mert ott napjában csak kétszer-háromszor fordulhat, mivel a munkásoknak közben "törni is kall". Sgy hold kukorica termése négy-öt teherrel jön hasa ugyanannyi fordulÓTal bejön általában a kukoricaszár is. A tök a terméstől függően 12 fordulót is kíván. A répatermés átlagosan számitva nyolc ut, a napraforgó kettő, szára megkíván hat fordulót is,a krumpli egyet. Bár a kendertermés kérés, külön megy ki a ló egyszer a virágosért, egyszer pedig a magvasért s mindegyiket odar-vissza hordozza az áztató gödörhöz is. A szőlő termése fölfér egyszerre a kocsira, a mellette ültetett dinnye kedvéért azonban háromszor-négyszer is kimegy a ló a ^evesi homokra. Ezeken a munkákon kívül még számos utja van a lónak. "Szőlőbe mentünk, Hevesre mentflnk piacra, vásárra mentünk - minden hétre esik egy ut tavasztul Őszig." Évente nagyszer malomba viszi a ló az őrletni való búzát, máskor a darálóba hordozza a terményt. Elvégezte a fogat ezenkívül az arató néhány hold földjének igásmunkáját is, többet fordult rokoni, baráti szolgálatból. "A két lu tavasztól őszig nem nagyon hevert odabe az estállóba, mindig vót gyüvő-menőké je, meg a kocsi is mindig uton vót," - foglalja össze a gazda. "Télbe nem nagyon mentek, meg május-júniusba, ebbe a két hónapba aratásig a fogatnak nem sok dőga van... Kentünk mi kocsival kapálásba is, de ott kinti csak állt,ett~itt játszva jött haza. Csak azér mentünk néha ki kocsival, mer különben kellett vóna valakinek a jószággal maradni." A Kakas Józsefhez hasonló gazdák lovukat nem igen cserélgették, dmaga azt mondta: "sose szerettem vásárra menni, ott sokat kell beszíl ni, meg dicsérni a lovát, meg tűrni, hogy lepiszkolják-szidják, - én sose tettem. Ha nem tetszik, nem veszi meg, de ne szólja le." A jómódú gazdák között volt ugyan néhány, aki lovakkal kereskedett, ezt azonban az átányiak félig-meddig kivételnek tekintik. "Szilágyi József (az egyik nagy kupec) jómódú vót, igaz, de mikor elkezdte,üneki se sok vőt. Csak nem tudta otthagyni, mer nagyon beleszületett ember vőt." Ezek a kupecek a lovak javát keresték, négy-hat csikót is elhoztak egy vásárról, s a palóc parasztemberek helyett a nagy jószágkereskedők s a hadsereg vásárló bizottságai - a sokat emlegetett komissió - számára igyekeztek továbbadni őket. A kereskedés és bérmunka helyett a nagyobbföldü gazdáknál - saját munkájuk elvégzése mellett - a csikónevelés lépett előtérbe. "Kisebb fődü emberek kopeckedtek" - mondják az átányiak - "akinek több
