Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Növénytermesztés
még ka ezáltal előnytelen vetésforgóra is kényszerül. A 6-8 hold alatti birtokokon a hivatalosan vallott hársas forgó eltorzul s az őszi buta rété s a szántó felére kiterjed. A búza után fontosság dolgában a kukorica s az árpa következik, hogy disznót hizlalhasson a család, meglegyen a zsírozó s a húsféle. 1 következő cél egy tehén átteleltetése, majd a borjú felnevelése s n-tzel a vetéstervben megjelennek a takarmányfálék* Ahogy nő a szántóföld, vele arányosan nő az állatállomány s egyre teljesebben szétnyílik a hármas vetésforgó legyezője. A 10-12 holdas gazdaságokban általában már három részre osztva forgatják a fiidet, bár az őszi bnza még gyakran túlterjeszkedik az őt megillető harmadon, "így gazdálkodó ember, vót tíz köblös födje, annak be kellett vetni leg lább négy katasztrális hódat busával** - mondja Bedécs Karolj. *J többi hat katasztrális hódat el kellett használni takarmánynak, kukoricának, burgonyának, répának, hogy az állat fenntartását fedezze. M A hasonló birtokú Kiss Samu szerint "egy olyan embernek, mint mink vőtunk, három és fél, négy hold busa kellett... A főd egyharmada buza, egyharmada árpa, kukorica, a harmadik harmada a jószágállománynak takarmány. Akkor 4-5 darab jószágot el lehetett tartani.Ember táplálásra egyharmada jutott a fődnek, kétharmada azt termetté, ami a jószágnak kellett." Az említett gazdaságokban a termésből már felesleg is mutatkozik a háznép szükségletén tul. Ebből a feleslegből részben tartalék lesz, részben piacra kerül. A második világháborúig a legfontosabb árunövény, a legnagyobb mennyiségben piacra vitt termény a buza volt. "Leginkább a tisztabuza hozta a pízt" - mondta Kakas József. "A többit inkább a jószágon keresztül értékesítettük. Esetleg árpábul adtunk el még. Kukoricát nem tudok. Aki kukoricát árult a piacon, szinte lenézték: még a kukoricát is eladja." A gazda a termés betakarítása után számot vetett: "első a kenyírnek való biztosítása, meg még letelső a vetőmag, aztán kiadtuk a lelkész, pásztor, kovács bérit, - a felesleget vihettük piacra, vagy a kereskedőhöz." Sőt akadt olyan "kurázsis" gazda, aki a családnak szükséges mennyiségből is eladott, hogy télen át haszonnal forgassa az árát, s tavasszal visszavásárolja a hiányt, - bár az efféle vállalkozás gyakran ráfizetéssel végződött. Az értékesítés formái, lehetőségei fokozatosan bontakoztak ki. "A nyőovanas tizedbe kezdődött a nagyobb termelés" - mondja az idős Boros János - "addig annyi vót, ami magának, családjának kellett, meg
