Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Gyümölcs

A gyümölcstermesztéssel kapcsolatos ismeretek ma is elsősorban az oltásra s £ fák tavaszi megnyesésére korlátozódnak.Az udvarok, kercek végében felnőtt "surjányokat" szívesen beoltják. Egyesek kifejezetten az ügyesség próbájakánt a virtnskodő kísérletező-kedvvel oltogattak. "A régi istállónál vót egy vadalmafa. Tizenkét felit ótoitaa bele" - mondja Targa Gábor - "rügyet az ág végibe,de csak kétféle körte meg a csörgős alma maradt meg.Nagy divat vót az aparfát boőtani is, fele fekete, fele fehér..." As oltáshoz természetesen nem mindenki árt 3 a járatosak "oltogattak rokonoknak, azonazédoknak." As oltó-vesszők a falon belül cserélődnek. "Nagyon jó almájuk van, mondom náa,hozsatok belőle, őccsatok belőle. Egy gally kell csak ótásnak nyárba, mikor jő meleg idő van,ha öt-hat napig nem éri eső, akkor jóra válik." "Oltvány gallyat levenni szabad," - mondják - "azt a törvény aa tiltja." A csemete gyakran ott nő fel termő fává, ahol beoltották, bár egyesek azt tartják, "nem jó ott hagyni, ahol kikel, ha átültetődik, akkor állandóbb, jobb gyümölcsöt terem, - még az lenne jő; ha kétszer átültetnék." A gyümölcsfa gondozása később leginkább csak abból áll, hogy - a kerttel, szőlővel együtt fölássák az alját, hogy ezáltal "jobban levegődzön". Ha közel a kat, a fiatal fát még öntözik is. Az idősebbet tavasszal nyesegetik, eléggé bizonytalanul megfogalmazott szabályok szerint, "hogy ne árnyékoljon egyik ág a másiknak*. Ami ezen tul van, átányi szemlélet szerint a gondviselés és az időjárás dolga, mely egyik-másik évben roskadásig rakja, máskor üresen hagyja a fák ágait. A friss gyümölcs általában alkalmi járulék az átányi táplálkozás rendjében, főképpen gyermekek, fiatalok csemegéje. He a gyümölcs keményebbjét (almát, körtét) a határba indulók is beteszik tarisznyájukba. Nyáron kedveltek a habart gyümöloslevesek, aratásban például kiváló uzsonnának tartják a kenyérrel fogyasztott hideg meggylevest. Akin k érik a gyümölcse, könnyen tudja értékesíteni. Ha neu megy vele szomszéd falukba vagy Hevesre,eladhatja az átányi piacon vagy apró tételenként kimérheti a háznál. A lekvárfőzéa,kivált befőttek elrakása ujabb vívmány az átányi háztartásokban, nem általános, térhódítása összefügg az ujdivatu süteményfélék terjedésével. Csupán a faeperből főzött lekvárt mondják réginek. Meglehetősen esetleges a gyümölcsfélék aszalása is,mely történhet a napon vagy a kemencében. (Itt ssintén említést érdemel a régies,