Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)

Dömötör Sándor: Gesztenye termelés Vas megyében

al. °* Ilyen esetről kérdezősködéseim során nem hallóttam.A gesztenyetermeléssel foglalkozó községek lakosai általában termésük javát nyersen TÍszik a piacra eladni. 1767 július 1-án a bozsoki jobbágyok vallják, hogy "jó bortermő alkalmatos Szőlő Hegyünk vagyon, azoknak allában-föliben Gyümölcsösünk és kaszáló parlagurx jó Szénát termő) a' két város, Küssög és Rohonoz közel levők, Gyümőlesösbttl és Fábsl ugyantsak áru Iga tunk*. Íz a gyümölcs a gesztenye volt, részben az ma is.Manapság a gesztenyét leverés után 1-2 hónapra ^okták eladni, attól függ, hogyan érnek rá a törésre. Az utóbbi éfékben legnagyobb volt a kereslet Mindszentek táján. A kőszegvidéki gesztenye gyümölcs* édes és állandó?, nem romlik el hamar. Jobbízfl, mint a zalai gesztenye, vagy as olaaft ma mi. A szombathelyi piacon szoktak árulni mindenféle fajtát; ott vette* belőle a velemiek kíváncsiságból és megkóstolták. A két világháború körüli időkben a kereskedők teherautókkal utaztak ide és egymást túllicitálva vásárolták fel, sokszor a budapesti áraknál is magasabban a fellelhető árut. A gesztenyelisztet élelmi szerhamisításnál használták (csokoládészaporítőnak is) és ezért volt szükségük sok gesztenyére.*

36 Bégen a5o

aban nagy gond volt a gesztenye jő áron való elhelyezése.A velemiek, cákiak szerdahelyiek kocsira raktak egy kocsiderék száraz ágat, néhány zsák gesztenyét, egy rossz pléhlábast, felült az asszony, meg az ember és közsógről-községre, vásárról-vásárra mentek árulva, hangosan kínálgatva a frissen sütött finom gesztenyét. Főképpen Bohonc felé mentek ezek a vándorárusok, igen gyakran még Stájerországba is eljutottak. A németek nagyon szerették a sült gesztenyét, a kocsmárosok meg szívesen látták a gesztenyéseket, mert a gesztenyére vendégeik még egyszer anynyi bort ittak meg, mint máskor .Ha alkalmas értékesítési helyre találtak, az asszony ott maradt megszállva, sütni a gesztenyét, az ember meg hazajött ujabb szállítmányért. A kőszegvidéki gesztenyesütők egész Vasmegyében eljártak a vásárokra, Szombathelyen pedig hónapszámra ott tartózkodtak a gesztenyések ismerőseiknél, árulva a piros,ropogós gesztenyét, míg tartott belőle. Vásárban kjolvasra

. darabonként árulták. Pinkafőn 5 szem gesztenyét adtak 1 krajcárért, lejjebb 6 szemet adtak 1 garasért. A másslí a németségnél (Burgenland) volt használatos mérőeszköz, fél liternél több volt, de nem volt egy liter. Fából volt, ezzel is mérték vásárban a gesztenyét, 25-30 krajcárért, ki hogyan vette."''

37 Később sár literi' - mérték nemcsak nyersen, hanem sütve is a gesztenyét, TTtóVO köböl-, »,' mázsaszámra vették meg a kereake-