Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)

Kovács Ágnes: A pupos meg a duccos

mongol sót japán váltósatokról Is tudunk. Inttal azonban mlsden mlózínűsóg szerin urat-kelsti áramlással kall ssámolnamk. E-„vállnak a nag. számú nyugati, s a sporadikusan feljegyzett kelet í Táltosatok is* Bolte-Polivka ZTII sz-i olasz és ir irodalmi feldolgozásokat is ít s egy XIT. sz-i arab föveget, mely azonban mesénknek csak as elapmo ivumát (F 344.1) tartalmasa, (i.m. 342.1) ugyanott találkozunk azztl felteTéssel, hogy mesénk kelta hiedelemaonaára vezethető viasza (32; 1.). St. Thompson idézett művében osztja Bolte-Polivka véleményét aírzal a megjegyzéssel, hogy a tipussal kapcsolatban azóta ujabb,jelentős kutatások nem folytak. A magyar változatok nyugati irányba mutatnak. A ssabolcs-szatak a német-cseh változatokkal hozhatók kapcsold ba, lT

yisztor Pereuc meséje viszont a francia változatokhoz áll közelebb. (1 Bolte-Po".vka i.m. III 326 ill 327 1.) Elterjedése mind nyomtatott szövegek, aund a zájhagyomány ut'án elképzelhető. Mesénk jelentősége zon túlmenően, hogy egy nyugaton - különösen a franciáknál és az Íreknél - nagyon elterjedt aesetipus eddig számon nem tartott magyar változatait mutatja be két folklór szempontjából rendkívül gazdag területen, abban is áll, hogy ismételten felhívja figyelmünket a mesekincsünkten általunk ismeretlen mértékben továbbélő elta képzelet - és hagyományé emekre. Hontl János gazdag előtanulmányai lapján mesékinesünk eme r cégének a tér- és időbeli elhatárolása ' igh; fog nagy nehézségekbe fltkö: ni. Kovács Agnes