Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)
Vargyas Lajos: Szibériai hősének-elemek a magyar mesekincsben
- ÁJ. gét./Ss azután néha két vagy több generáción át megismétlődik egyetlen éneken belül is./ Ezt a nagyfokú egyezést az altáji, török-mongol hősénekek valamint az európai, különösen a magyar mesék között érthetővé tesz egy formai, sajátság, ami a hősénekek egy részében tapasztalható. Mig Badloff és Schiefner túlnyomórészt elejétől végig versben fogalmazott szövegeket közöl, addig Dttrenkova sor-tatár énekei recitált-rögtönzött .prózában vannak, valami olyanféle formában, mint a mi a irat óink« Est & tulajdonképpeni szöveget pár soros, kötött verssorokból álló formula vezeti be az elején és zárja le az ének végén. Potanin kivonataiban is feltűnnek ezek a formulák, amit a kivonat elején és végén néha ssószerint közöl. Esek szerint ez a forma máshol is el van terjedve.Az ilyen énekek előadásmódjáról Dttrenkova a következőket mondja' a X-ZX.oldal T. pontjában: az énekes egy-egy összefüggő rész eléneklése után szóval is elmondja, kivonatosan,as illető rész tartalmát, mivel a különleges artikuláció miatt az éneklés alkalmával nem mindig értik a hallgatók a szöveget. Ezek as "elbeszélt" összefoglalások már formában és előadásmódban sem különböznek a mi meséinktől .Tehát nemcsak tartalmilag hanem formailag is egyenes ut vezet a hősénekektől a meséhez. Sz az út, persze, nemcsak a magyar meséhez vezet. Nem úgy képzelem el az elmondottak alapján, hogy mindez az egyezés először a magyaroknál keletkesett - hősénekből mesévé.A steppel népek folklórjában többezeréves motívumok maradtak fenn szinte változatlan formában /lásd idézett tanulmányomat/,s ezek már a szkíták ideje óta kerülhettek bei« a klasszikus ókori kultúrák anyagába, de különösen a hunok óta eljuthattak Európába,hiszen a legnagyobb germán törzsek voltak a hunoknak &• lávetve, akik hosszabb ideig éltek együtt a steppei népekkel a nagy hun birodalomban. Semmi különöset sem láthatunk abban, hogy a mai európai népek mesekincse számos "steppei" mitikus elemet örökölt. Ii, magyarok pedig ettől függetlenül is, közvetlenül örökölhettünk ilyen folklór-elemeket saját honfoglalás-előtti hagyományainkból,s ezek nagy tömegben éppen a mesében maradhattak fenn az imént mondottak alapján, ügy hiszem, hogy az európai "tündérmesék" egyes típusainak vagy motívumainak kapcsolata az eurázsiai nomád népek mitikus énekeivel nem elfogadhatatlan elképzelés; s ha a további kutatás kellő figyelmet fog szentelni ennek a kérdésnek, talán hamarosan világosan fogjuk látni a két műfaj összefüggéseit. Tárgyas Lajos
