Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)
Erdész Sándor: A púpos meg a ducos
Visszamentek, annak nag rányomták a hátára a duccót.1161-hátul vót neki dnoo. Visszament a vendéglőbe* - Teveled mi van? - Hát - ast mondja, - a te duccodat visszanyomták a hátamra. Ott is maradt neki végképpen a duce, a mellin is, meg a hátán is. A két PÚPOS ember Bccer vót, hon nem vót két szegény pnppos ember. Hát as egyik feltette magába, hogy negyén a mezőre. Hát ahogy elment a mezőre, hát egy kere ztutnál kelletett nekiek átmenni. Megyén. Hát látja, két ördögfő ott jáccik. Odamegy er, hozzá. - Mit osinatok itt? i'ersze, ű nem esmérte meg, hogy ördög. Ast mondja: - Itt beszélgetünk! De - azt mondja, - van nekem egy nótám, el tudnád *e azt mondani? Azt mondja erre a szegény ember: - Hát millyen nótád? Afct mondja, hogy: - Péntek szombat, péntek szombat! Azt mondja erre a szegény ember; - Ah hé hát ez nem jó! Sz nem szép! Azt mondja: - Hát melyik a jó? - Hétfd kedd! Hétfti kedd! A másik ördög azt mondja: Idehal gass csak! Látod, ez milyen jót mondott? s mondja: - Sz nagyon szép nóta! - Jutalmazzuk meg! - ISivel? - együk le a duccot a hátárul! 'vették a duccot a hátárul. A szegény ember már nem sent a m zŐre, tíajuea egyenesen haza. A szomszédjába lakott a másik barátja, afc nek még kécc -te nag- J ob ducea vót, mint neki. Meglátja. Ast nondja: - Ide nász Kár, nincs « hátamon dnoe! Azt mondja:
