Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)
Vincze István: A szőlőhegy birtoklása és rendje
ményezhette. Írre enged következtetni az alábbi 1853-ból való közlés: «aas bortemell vidékeken egyes községekben bizonyos helyi szabályok léteznek,8 tartatnak fenn, melyek minden snőlőygazdát, csőszöket, munkásokat köteleznek, ilyenek a Hegyalján hiányoznak., minek természetes oka, hogy ott semmi rend, semmi biztonság nincsen". 18 Az idézet az cinkormányzattal rendelkező hegyközségek hagyományait érző vidékekre, községekre utalhat. Igaz ugyan, hogy a szőlőhegyi rendtartás hegyközségi formái vidékünkön is egyes falvakban fellelhetők, de azok igen szoros kapcsolatot mutatnak a mult század végi mezőgazdasági és mezőr'sndőrségről szőlő törvény nyomán szerveződött ujabbkeletű hegyközségekkel."^ Korábbi meglétüket a fent elmondottak alapján inkább kétségbe vonni, mint állítani lehet. Izeken tul is vannak olyan utalások, amelyek a szőlőbirtokosok autonómiájára épülő hegyközségek korábbi időkben megléte ellen szólnak. Az utóbbi évtizedekben érvényben lévő rend szerint vidékünk csaknem minden községében volt hegyközség, élén választott tisztikarral: egy hegyelnök kel, egy vagy két hegybíró val. 6-12 bitesemberből, esküt bél, vagy elöljárób ól álló hegytanáccs al. A hegyközség működése elsősorban az őrzés megszervezésére, a kerülők ellenőrzésére terjedt ki, de kihágásokban már a falu elöljárósága járt el. Hegyközi falvaink határában lévő szőlőket általánosságban a helybeli lakosok birtokolják, külső birtokos inkább csak a magasabb társadalmi osztályokból adódik. Több község parasztsága által közösen birtokolt szőlőhegyeket - mint amilyenek általában találhatók Dunántúl - vidékünkön csak az Alfölddel érintkező dombvonulatokon találunk (Ernőd, Nyék, Mályi). Ezeken a szőlőhegyeken a közös birtoklás, a birtokosok távollakása a rendtartás kérdéseiben is eltér az előbbi területektől ós itt a begyközségi szervezetnek elevenebb emlékeit találjuk és régebbi kialakulásukat is feltételezhetjük. A szőlősgazdák, a "hegyesi nép" el3Ő hegygyülése minden tavasszal Gergely napján (márc 12.) volt, amikor megválasztották a hegyközségi elöljárókat. A hegybírót 3 esztendőre,a kerülőket 1 esztendőre. Ekkor határozták meg a tennivalókat, a szőlőhegy egész évre szóló rendjét. A helybeliekkel szemben a vidéki birtokosok a külbirtokosok . az idegenek . Hegyelnököt, hegybírót, kerülőt mindig helyben lakót választottak, az első két tisztségre a század 30-as évéig rendszerint az úri rend tagjaiból, előljárót, hitesembert külbirtokosokból is. A hegyközségnek a falu közigazgatásával annyi kapcsolata volt, hogy jegyzőül szokás szerint a
