Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Duka János: "Gyimesi kontyoló"

"GYIMESI KORTYOLÓ" A kontyolásnak,a Csíkhoz tartozó Gyimesvölgyében, (Román K.K.) az ott élő csángó-magyar nép között ma is élő,hagyományos szokása ran. Addig, amíg a közvetlenül szomszédos csíki székelyeknél, vagy Erdély más magyarlakta területein a "kontyolásból" csupán a "fejbekötős" egyszerű szokása maradt meg, - mely mutatja, hogy valamikor általánosan hevett szokás volt a kontyolás ünnepélyes szertartása, - a gyimesi csángó-magyarok ma is csökönyösen ragaszkodnak a hagyományos népszokáshoz és ünnepélyes külsőségek között felkontyolják, azaz asszonnyá avatják a házasélet küszöbén álló menyasszonyt* Ez a csángó-magyar lakodalmi szokásoknak utolsó szakasza. + A lakodalom éjszakáján, kh. éjfél tájban, az ünnepélyes vacsora után, a lakodalom gazdája és a vőlegény násznagyasszonya, a koszorúsleányok segítségével, - lehetőleg észrevétlenül - kilopják a menyasszonyt a lakodalmas házból, elviszik valamelyik előre elkészített szomszédos lakásba, ahol felkontyolják. A menyasszonyt leültetik a szoba közepén egy székre, lassan, ünnepélyesen leszedik fejéről a pártát, koszorút, vagy fejkendőt. Ezeket sorba lerakják az ágyra. A násznagyasszony ezután fésűvel kibontja a menyasszony haját, mely eddig két ágba volt fonva. Mindenik ágat lassan, kényelmesen, a koszordsleányok segítségével kifésülik, majd hagyományos szokásuknak megfelelően magas kontyba tekerik. A tekercseket drótból készült haj tűkkel tűzik össze. Fésülés közben, ha a menyasszony nem sírna önként, azaz önmagától nem siratná el a leányságát, akkor haját szükség szerint meghú- zigálják

, s fájdalmat okozva igyekszenek előcsalni a menyasszony könynyeit. Míg kifésülik és felkontyolják a szepegő menyasszonyt, a k szorúsleányok, a jóhangú gazda által vezetve állandóan énekelnek. A nótákat úgy válogatják össze, hogy lehetőleg megfessék vele az asszo-