Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Duka János: "Gyimesi kontyoló"

Heg kell a búsának érni. Mert mindennap új szél őri, KI kell a szüvemnek fogyni. Mer» mindennap új bú éri.... Í

desanyám rózsafája, n Toltam a legszebb ága. Kihajtottam az utcára, Minden legény bosszújára.... Kihajtottam az utcára, Minden legény bosszújára} A legszebbik leszakasztott. Kalapj ában elhervasztott.... Édesanyám ne sirasson. Ertem könnyet ne hulláson, Mer' én hullatok magamér', Az én gyászos életemér*.... Édesanyám sok szép szava, Kit hallgattam, s kit nem, soha} Megfogadnám, de már késő, Hull a könnyem, mint az eső.... Adjon Isten bár másnak jót, Ha az enyém zavaros vót, Hekem reggeltől estélig. A bút nagy vékával mérik.... Jó bor jó egész-ség, szép asz-szony fe-le-sóg. Szép asz-szony-nak jó-nak, kár meg-ö-re-ged-ni.. • Szép asszonynak, jónak s a jól járó lónak, Kár megöregedni ennek a dolgosnak!... - Ha a kontyolás ezalatt sem fejeződött volna be, akkor új nótába kezdenek.