Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón
gabigája"), a kis bahócádat . ("kis ügyes") begyedet ? Jaj lelkem kis csontom te!" - "Kedves kis májam!" - "Aranyos csöppecakémj" - "Édes kis mntvim . te!" - vagy ezekhez hasonlót. De ígyis mondja az anyja: "Jaj hogy tudom szeretni ezt a kis mucskos rongyot, oszt a piszkot!"és megöleli. Ha sokat izeg-mozog, csünű-bogár nak nevezi. A sírd kisbubát csitítgatják, vigasztalják: "Sggyet se, eggyet se! Iggy se legyen hónap estig!" (t.i. egyszer se sírjon) Édesanyja így engeszteli: "Hát drága kis fiókám te! Hát nem sajnál téged senki?" - "Mit aggyak neked, mit csinájjak véled, lelkem gyermekem?" - és megpróbálja valamivel elterelni a figyelmét: "Ni kedves ni,ni,ni!" Ha prüsszent, vagy köhög a kisgyermek, azt kivánják neki: "Nagyot nőj jön a fiju, pócig, pócig!" - azaz polcig, padlásig. Játékok a kisbnbával. A néhány hónapos kisbubát már ölükben táncoltatják,mielőtt még meg tudna állni a maga lábán. Közben mondogatják neki: "Tánoi-tánci!"Hoppá-hoppá!" - "Uccucu-uccncu!" - "ícoá-áccá-ácoácá, áccá neki!" Régen azt is mondták: "Becnline, be!" Kis verseket vesznek elő,"hogy min dig jobban ugorjon a gyerek", pl.: E kis kenyir, Gyi Tordára, B ki3 só. Kolozsvárra. Acc e kicsit Arany vesszőt Te Kisó! A jutára. Pere tüdő a májtií, , ilándi, difindi, Szalaggy leginy a lánytul Jobb valami ű dehogy is szaladok, Mint semmi! Inkább belé ragadok. Hi3tyuzzák a kisgyermeket: a "nagy" leül, megfogja a gyermek kezét, lábára állítja, azon hintáztatja: "Histyu, histyu, histyu!" mondja közben, "Hinta, palinta..." - vagy: Hinta, palinta, Hintázik a kis Rózsa! Gyakran lovagoltatják térdükön is, derekukra is ráültetik, a gyermek körülfogja a "nagy" myakát "Gyi, csika, ne!" - "Csika, csika, csika!" - biztatják.
