Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón
kőt kezirûl,mint ömlött a vir belőle. - S akkor aszt ári az az állat kiment, cw nem tutta,hogy hogy ment ki,mérgihe borogatott föl mindent..." Keresztelésig jól kell tehát őrizni a gyermeket,egyedül hagyni nem szabad, "mert akkor váltyák meg*, "ha kilip s nincs ott senki, akkor a söprít úgy mellé tesszük,vagy sz ajtóba". 10-"A lámpát nem őttyák el íjjel, lehúzva íg." - "íjjel nem Bzabad eltenni az annya melléi.... "Én is úgy szoktam,még a kezemet úgy keresztül teszem rajta." - mondta egy asszony. Naplemente után tilos fürdővizet kiönteni, mert váltott lesz. "Ha ki aggyá az annya az ablakon a kisgyermeket, asz mongyák, hogy a szellemnek aggyá, kivát este nem szabad." Ha ráfogják egy szegény kis gyerekre, hogy váltott, akkor mindenképpen megpróbálják visszacserélni. Mint más vidéken is, itt is, kemencébe vetik. 11 "Kilenc keritésbül fát viszenk íj jel - ojan sö'vénykerítáabül, s akkor avval begyújtanak hajnalos-hajnalba, pinteken hajnalba, mig nem kél fel a nap s akkor asztán a gyermeket ráteszik a lapátra B teszik belé a kemencébe, hogy: adod vissza, mer ha nem, teszem bé a tűzbe! - Észtet mongyák vagy kilencszer, annyiszor veszik ki,teszik be. Akkor asztán vagy meghal a kis gyermek, vagy megvétózik szípnek, kifejlődik". Kis változással másképp tudta egy nyárszai öregaszszony,szerinte háromszor mondták oláhul, mikor bevetették:"Gyenge csontot adok, erős csontot várok!" • közben rendre elégettek három csutak szalmát. A váltott gyermeket elviszik a kuruzslóhoz is. "Yót egy vín oláné Kelecelbe, aki értett az ijen gyermekekhez, az megvágta a füllt, de igy a kemencébe is tette." Füléből kilenc csepp vért csepegtetett egy darab kenyérre,a kenyeret pedig kiszúrta a kerítés karójára, "aszt monták, annak adott enni, annak a szellemeknek, hogy hozza vissza a gyermeket, az övét, cseréljék vissza." Keresztelő. A nagyon gyenge újszülöttet a bábaasszony kereszteli meg, vagy hamar fut vele a paphoz. Bégebben egvhetűs korában keresztelték, ujabban: "Kinek mikorra jut a teheccsíge, mikorra tuggya összecsapni a keresztelőt, a komázást." Két-három-négy hétre szokott lenni, sokan megvárják, míg felépül a betegasszony. Lehetőleg vasárnap, ünnepnap, vagy szombaton tartják. Kedden és pénteken nem tartanak keresztelőt, mert "a pínteki nap s a keddi nap ojan szerencsétlen nap, akkor járnak a boszorkányok." Mig nincs megkeresztelve, nincs neve,addig ugy szólítják: "Ki-
