Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Erdész Sándor: A "Szépmezőszárny" név eredetéhez

semmisült. Ott látták az óriást mint roncsot és dögöt. Akkor a njeregkápát kirágta szépen, reggel lett. Ott kezdődött meg az emberi fröstSk! Megkezdték a fröstököt, egy áldást adtak. Megmentette Mezőszárnya a napot, holdat, csillagot, de még érrel nincs vége! Elmentek haza, megkeresték a szülei házat.Hagy öröme lett a szüleinek, hogy ilyen három fia van. Eis ideig pihentek, eccer azt mondja: - Drága apám! Én még érrel nem elégszem meg! Én hallottam egy olyan erős embert, aki ránéz az emberre és köré válik! ólombarát a neve, ezt én felkeresem! - He menj gyermekem, mert rádnéz és kővé fogsz válni! - Nem baj apám, ezt meg kell keresnem! El is ment. Megyén ű mendegél nagyon hosszá ideig, megtalálja. Mikor ment vőna a kapun befele, kinéz, már kűré vált Mezőszárnya abba a pillanatba. De kiment hozzá, pálcikával rácsapott és azt mondja: - Idehallgass Mezőszárnya! Hallottam híredet, te is hatalmos vitéz vagy, nem akarom, hogy te kű legyél! (Maradj) nálam, oszt inasom legyél! Jó? - Igen! Gyönyörű szép felesége vót Őlombarátnak, de nem szerette a nő olyan csúnya embert. Megtette inasának, ólombarát járt ki vadászgatni, Ű pedig avval a szíp asszonnyal összeszűrte a levet. Mondja neki: - Idehallgass, édesem! Ez a férfi nagyon szeret téged, ei neked mindent kivall! - Hát lehetséges! - Eérdezd meg majd, hogy mibe van az a nagy ereje neki? - Megpróbálom! - azt mondja. Egy napon azt mondja neki az asszony: - Ugyan, mondjad már drágám, - azt mondja - úgy szeretlek mint az életemet, rém nagy erővel rendelkezel, még a látásod is olyan,akire ránízel, abba a teremtménybe kűvé válik! Fofonvágja az asszonyt. Mondja az asszony: - Hát mit akarsz vele? Még kérdezi az asszonyt, megint pofonvágja az asszonyt. Még harmadszor is. Azt mondja: - Nem bánom, ha agyonütsz is! - azt mondja. - Idehallgass! Most nem tudom, hogy jovamra, vagy rosszamra