Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Katona Imre: Dohányzás és pipahuja kubikmunkán

ezek u.n. sárgá val keverve Toltak népszerűek. A durra finánclábas* ^ dohányt előbb tenyerükhen szátdörgölték, de egy morzsányinak sem volt szabad veszendőbe mennie. Útközben és a munkán M A bicska, a dohány, a pipa és a masina­tartó* a zsebben" volt,hogy állandóan kéznél legyen, ha pedig ingben­gatyában dolgoztak, a dohányzacskót, dóznit rárakták a babákra, a kur­ta pipa a szájukban lógott. Ha a pipát is elunták tartani, zsebbe vagy csizmaszárhoz dugták, ill. lenge öltözékben a begombolt ingnyak mellé) a szipka megfért a fül mellett is. 3 ^ A mezőgazdasági és ipari bérmunkákon a dohányzást általában korlátozták, sót egyes munkanemek (vágóhídi munka, bányászat, lőporgyá­ri munka stb.) el is tiltották. Az ipari dolgozók az üzemi munka haj­szája alól sokszor csak a legnagyobb leleménnyel tudták magukat egy­egy cigarettányi időre kivonni, esetleg kialkudták maguknak a bizo­nyos időközőnkint ismétlődő munkaszünetet s ez esetben nem is egy mun­kás a pihenés kedvéért szokott rá a dohányzásra. 3 ® Mezőgazdasági bér­munkákon is egy-két órai munka után adtak kisebb szünetet, de előfor­dult a teljes korlátozás is: "Ha a gazda nagyon hajtotta a munkát, em­bertelenségóről így beszéltek egymás között napszámosai: - Az anyja piszkos szentségit,egész délelőtt mégcsak egy rágyújtást sem adott!" 3 ^ Eubikon egyénileg végzett munka esetén a cigarettaszünet ide­jének szabályozására nem volt szükség, annál inkább a bandában: a közös munka menete megkövetelte, hogy a bandatagok egyszerre gyújtsanak rá és együtt is pihenjenek, különben zavarták volna egymást és felborult volna a jól kiépített együttműködés. Bandában már rászóltak a sokáig pöfékelő tagokra; 4 *^ akkor lehetett csak rágyújtani, ha a bandagazda elkiáltotta magát: - Pipahuja emberek! 4 * A huj a szó 'elég, megállj, piheni' értelemben sokféle foglalkozási ágban, széles területen ismert volt, " ugyancsak a pipahuja szabályozása is elterjedt elsősorban szé­nakaszálás, szénagyAjtés, aratás, kapálás, szőlőmetszés, cséplés, zsá­kolás, homokhordás és egyéb bandamunkán volt rá múlhatatlan szükség. 4 * 3 A pipahuja szokása és kifejezése még akkor is fennmaradt, ha pl. egy tóbbszáz főnyi csoportból elenyésző kisebbség pipázott,"*"* azzal a kü­lönbséggel, hogy míg pipáztak, ritkábban de hosszabb szüneteket tartot­tak (délelőtt 10 vagy 11 óra körül fél vagy egy órányit,délután 4 vagy 5 óra körül ismét ugyanannyit), a cigarettázás időszakában viszont sű­rűbben pihentek, de rövidebb ideig (óránkint vagy két óránkint 10-15

Next

/
Oldalképek
Tartalom