Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Babus Jolán: Adalékok a lányai aratáshoz

lalva, amirel nem lehet Tárni, mert belesül a főjdbe, (ügy szokták vetni, hogy a nyuvés aratás előttre, vagy aratás utánra essék, de néha mégis aratásra esik.) 1 magánosan arató férfi lassan halad. Hőbb Tág, azután kőtelet kőt

, majd markot szed

, felköti káréba és keresetbe iz elmúlt nyáron olyan szorgos reit as aratág, hogy a magános nők nem minden esetben kaptak arató segítséget. Esek sarlóra! szárattak, olyan módon, mint a régiek. A kasza rágja a búzát, nagy lendülettel hajtja a markot

. 1 nyomában haladó aarikszedóti szedi a markot » A jobbkezében tartott kmszasarlóral a marikra hajtott búsacsomót felemeli úgy, hogy a sarló hegyét a csomó alá csúsztatja, a szálak közepe táján. Balkezére! is segít emelni. Balkarjárai magához szorítja a markot, jobbkezérel, a sarlóra! uj csomót emel fel és az előbbibes szorítja. Akinek kaszasarlója nincs, az 80-27 cm hosszú, sima, egyenes marikszedőttfát használ, ügy fogja jobbkezében, hogy keze feje a föld felé, hürelykujja fölfelé áll. A marikszedőfa hegyét a búzacsomó alá csúsztatva úgy emeli fel relé, mint a sarlóval. Sarlóra! könnyebb dolgozni, mint farai. így markolnak fel egy ölrevaló búzát. (Később így emlegetik: "Sokat mar koltam a nyáron!" ragyis: sok markot szedtem

.) Amit a hona alá tad fogni (a bal hóna alá részi, míg a jobbkesárel markol) az egy marik. i kéTében "e

gy jóu rendes marik ran.

" Aki kettőt tesz bele, as már nagy kéret csinál. À marikszedő nem a kaszás felé ran arooal, hanem rendesem a búzatábla felé, de a kaszálás irányában halad, oldalvást. ïïéha arrafelé is fordul arccal, ha úgy esik a marik. Ezalatt a kévekötőt! megcsinálja a kötelet

. A kötélkészítés és kérekötés könnyebb munka, ezért gyengébb testi erejű is végezheti, pl» nagyobbacska gyermek A kévekötél készítése a következőképen történik: (8/a,b,c. ábra) felvesznek a marikból szemmérték szerint elegendő (kb. 30-35 szál) búzát. Két egyenlő részre választja a kévekötő, ezeket két kezében tartva kalászos végeiket a kalász alatt egymásra helyezi. A két kalászos véget egybefogva megcsavarja és lehajtja. Megmarad úgy, mert a szalmája megtört. A kötelet leteszi a földre, úgy, hogy a kalászok fölfelé kerülnek. Erre a marikszedő ráteszi a markot, a kévekötő rátérdel, a kötél két ágát két kezével összehúzza, beszoréti

. taaáf végüket keresztezi egymáson, majd az alsó véget még egyszer keresztes-