Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Babus Jolán: Adalékok a lányai aratáshoz

5. ábra. Kaszaverés . másik ragén tompa, sima vas ez, keresztülütve egy félarasznyi hengeres fadarabon. A hegyes vége kerül a földbe, a szélesebb fa-részig verik le. A kasza élét ráhelyezik ügy, hogy az ormós oldala van felül. A kaszaverő ember félig ül,félig fekszik mellette<>(5.ábra) Balkezével a kasza hegyét fogja, jobbkezében tart egy kalapácsot, s annak keske­nyebb végével óvatosan és alaposan végig veregeti a kasza élét, egyik végétől a másikig. Közben a kaszát mindig odébbcsúsztatja az üllőn,mert csak az üllőn levő részét veri. (6/a.ábra) A kaszaverés messze kihal­latszik az utcára és elárulja, hogy aratáshoz készülnek. (Nő nem tud­ja jól kiverni! ) Az erős, kemény búzaszár hamar elkoptatja a kasza élét, ezért munka közben is sokszor kell élezni. Ilyenkor nincs ideje minden alka­lommal kiverni, bár ez jobban kiélesíti. Az életlen kaszát kifenik , megfenik , fenik . Brre szolgál a fenőkóü , amit boltban, v.vásáron vesz­nek. Bz szaru-, bádog, vagy fátokban, egy kevés vízben áll. A tok neve kaszatok . (6/b.ábra). Ez a "kaszafenőkőtok", rövidített alakja. (A ka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom