Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Babus Jolán: Adalékok a lányai aratáshoz

ballal. 10 őráig vagy délig arattak,mert mikor a nap már jdl felsütött veit a meleg. Akkor egy férfi bekötötte az összes kévéket. A zabot felkötötte

. El hagyták érni a búzát, akkoriban pergett

. Azt mondták: azért pereg, mert van benne

! Ilyenkor lepedőt, ponyvát terítettek a földre, azon kötötték kévébe. Az Brdőközön

1

* is ponyván kötötték be a kévét, aztán mindig odébbhnzták a ponyvát a következőhöz. A vetőmagnak valő búzát mindig utoljára aratták, hogy megérjen, különben nem kél ki, vagy sok üszkös lesz benne jövőre. Volt olyan eset, hogy a megért

. pergő búzát kiverte a jég. Ilyenkor leszántották s a következő évre gyönyörű búza lett, nem kellett vetni. A veszteség azonban arra az évre már megvolt, ezért tnl a rendén nem hagyták aratatlanul a búzát... Ha több férfi volt az aratásnál, együtt beszorétták a kévéket. Ezután összehordtak a kévéket és keresztbe rakták. 18-at, mint ma. Ha a búza nagyon dudvás volt, nem rakták keresztbe frissen, befült volna. Várták, míg szárad kissé, összerakták a kévéket ötösbe, a harmatban meglapult

. megfonnyadt a fű, másnap reggel bekéreszteltők

. Keresztelni harmatban volt jő, nem csepegett (pergett). Hajnalban előbb a kereszteket rakták össze, aztán kéveköteleket csináltak, sokszor früstökig, s csak früstök után arattak. Nálunk kisebb kévéket kötöttek, az Erdőközöa nagyobbakat. Ott 21 kévéből rakták a keresztet, úgy, hogy a keresztrakőnak végül fel kellett állnia a kereszt tetejére, úgy adták fel neki az utolső kévét. Nálunk nem helyeselték az ilyen nagy kereszteket:nem járja jől a szél, nem szárad ki tökéletesen. Szegény, M

nagygazda" és uradalom egyformán rakta nálunk a kereszteket. Délen átal pihentek, déleltek az aratők, uzsonnatájban kezdték újra és folytatták, míg csak láttak, másnap hajnalban kezdték megint. Ha a búza ledült, ritka vagy pergő volt, lassabban haladhattak. A jobbágyvilágban minden 9. kereszt a földesúré volt (kilenced). Ha a nagy víz miatt Lőnyán nem volt termés, Nyírmadára ment a falu aratni, Fatay földesúr uradalmába. (Elmentek családostul s ott voltak, míg csak volt munka.) Erről szol a régi nota;