Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Németh József: A sümegi népi fazekasság

tŐ. Korsókból többfélét készítettek. Legismertebbek voltak a "boroskorsók" 1 litertél 1 1/2 literig. Kívül-belül mázas volt és feltétlenül díszített, néha irott is (III.tábla, 4.kép). A"bokálla" annyiban különbözött a boroskorsótól, hogy a feneke talp nélküli volt (III.tábla, 3.kép). A "bokálla" régi elnevezés, közönséges neve "csapos ko só". Legtöbbször egyszínűre názolták. A 10 literes boroskorsókat "kocs mai korsónak" nevezik, a kiöntőnél lapja van. A "kanta korsók" 5 litertől 20 literig, belül mázas, díszítetlen. Készítettek még a sümegi fazekasok "kukorica korsótf, "kulacsot" , "perec kulacsot". A mindennapi használatra készültek a "zsíros bödönök** zöldmázas színben, ovális alakban. A "lekváros bödön" henger alakú volt,barna mázas. Ugyancsak a konyhát szolgálták a különböző mesterek elképzelését szolgáló "savanyító edények", "mézes edények*. Nagyságuk az előbb említettekkel együtt 5 litertől 30 literig váltakozott, a bödönök kivételével fülezettek. Nem díszítették őket, legfeljebb évszámosak A sümegi fazekasok is alkalmazkodtak a polgári ízléshez és sok olyan tárgyat készítettek, melyek gyári utánzatok voltak, vagy más vidék szakmabeli készítményei és a vándorló mesterlegények hozták a készítés technikáját, itt pedig hűségesen utánozták. A "medve" felvidéki eredetű. De Sümegen kuriózummá vált. Volt fehér, barna "medve". A "tintatartó" ismeretes formáját szívesen készítették halvány kék alappal és fehér fröccsköléssel, vagy figurális és festett formában. Különösen közkedvelt készítménye volt a sümegi fazekasoknak a "szenteltvíztartó". Ezeknek nem volt egységes formája. Minden mesternek volt 3-4 formája,aminek segítségével sorozatban gyártották a szenteltvíztartót, természetesen az egyéni ízlésnek megfelelően díszítették még. Mintegy 300 fajtáját gyűjtötte össze Darnay Kálmán a volt Sümegi Állami Darnay Múzeum igazgatója helyben. Kedves darab volt a "levéltartó", domborművei. A "só és paprikatartó" betyárt vagy kisasszonyt ábrázolt. Legtöbbször sárga-kék mázas volt. A "hal" mint érdekesség szerepel a készítmények között.