Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Ferenczi Imre: Egy kovácsvágási cigány népmese

tán. Nekiestek annak a zabnak. Míg csak be nem értek az istállóba,mind megették. Akkor a kocsis berakta az istállóba őket, bekötötte az egész ménest. Ment a királynál jelenteni. - Itt van felséges király atyám a ménes,teljesítettem a parancsot. - No, ha teljesítetted, derék fiu vagy, de most foghatol a másikho'. Hozd el nekem azt is, akié az arany hajszál vót. Ha elhozod, megmarad az életed, ha nem, akkor ide kerül a fejed. Megyén a fiu nagy szomorúan az istállóba. Akkor elibe pattan a kis táltos és mondja neki: - Mért vagy olyan szomorú, kedves kis gazdám? - Hogy ne volnék ilyen szomorú, mikor a király megparancsolta, hogy most meg hozzam el neki áztat, akié az aranyhajszál vót. - Na, ha csak ennyi a bajod,ezen ne törd a fejed,ezt meg tugygyuk csinálni, ülj fel a hátamra és menjünk a világ túlsó sarkába. Akkor felpattant a lyány a táltos lova hátára és elrepültek a száz fejű sárkánynál. Annak vót egy aranyhajú lyánya,akié az aranyhajszál vót. Nem tudott az aranyhajú lyányhoz vitéz közelíteni, olyan vót az édesapja. A táltos berepült az udvarra, a kastélynak a közepére.Akkor a táltos engedett egy nagy álmot, ugy, hogy a kastélyban mindenki elaludt. Azt mondja a hét lábu táltos: - Na eriggy kedves gazdám,fogd meg a bőcsővel együtt az aranyhajú sárkánylyányt, hozd ki az udvarra és ülj fel rám. ügy is csinált a lyány, felkapta a bölcsőt és szaladt vele a lovához.Pelpattant a lovára és hazavitte az aranyhajú lyányt a királynál. - Itt van felséges király atyám,aki az aranyhajszálat viselte. Akkor felébredt az aranyhajú lyány. Azt mondja a király: - Gyere, igyunk szívem szép szerelme - az aranyhajú lyánynak. Na, de a király most azt mondta az uj kocsisnak: - Várjál csak te kocsis. Akkor azt mondja az aranyhajú lyány a királynak. - Nem megyek én palotádba addig, míg el nem hozod nekem Szűz Mária feje alól a párnát. Azt kérdi a király: - De hát ki hozza el azt? - Ha te nem bírod, - felelje a lány -, elhozza, aki engem ide