Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)
Gilyén Nándor: Csűrök a szatmári Erdőháton
ja rá a gazdát, hogy csűrét így építse. 1 régebbi paticsfalas csűrök a hagyományos technikával készültek: a faváz közé helyezett riglifékra suharcot - vastagabb ágakat - fontak, és ezt kivül-belül pelyvával kevert sárral betapasztották (3. kép). Ma is készül paticsfal, de a fahiány miatt másképen. A fal vázát vékony gerendákból készítik, erre karókat szegeznek. A karókra merőlegesen napraforgó- vagy kukoricaszárat drótoznak és ezt tapasztják be sárral. Yámosorosziban Szaniszló Gyula - a falu egyik barkácsolója - nagy csűrt épített magának ilyen technikával, amely kisebb gazdasági épületeken máshol is gyakran előfordul. Ujabban néha vályogfalat is építenek (4. kép). Az épületet hatalmas nyeregtető - sváboa tetű - fedi, amit azonban két végén leggyakrabban kissé lekontyolnak - ilyenkor félsváboe a neve.A csűr külső megjelenésére leginkább es a hatalmas,oldalt csaknem a földig leérő tető jellemző. Régen csak berázták a tetőt szalmával, a zsúpfedés csak a századforduló körül vált ezen a vidéken általánossá. Előfordult a nád és elvétve a fazsindely is. A cserép már a századforduló körül elterjedt, míg újabban egyre jobban tért hódít a palafedés. Az erdőháti csűr díszítésére a legritkább esetben fordítanak gondot. Csak Jánkmajtison találtam egy olyan csűrt,amelynek szilvaalakura fűrészelt padlás-szellőzője díszítő szándékot árul el (3. kép). A díszítés hiánya természetesen nem jelenti azt, hogy a csűrnek nincs esztétikai értéke. A funkciókat jól kielégítő, szerkezetileg helyesen megoldott épület egyben szép is, különösen ha gondos munkával készül (4. kép). Az egyszerű,de nagyméretű csűr - minden túlzás nélkül állíthatjuk - monumentális hatású, és mint a falusi udvar legnagyobb epülete, jól kifejezi azt a lényeges szerepet, amelyet a régebbi időben a paraszti gazdaságban betöltött. A csűr helye a telkes a kapuval szemben, az udvar végében van f mögötte már a kertek következnek. Egyes helyeken kialakul az egymás mellé épített csűrök sera is, amely a falu belsőségét a kertektől elválasztja. A csűrbe aratás után szekérrel hordták be a termést.A nagy kapun a jól megrakott szekér is befért és miután berakták a kévéket a fiókokba , a szembenlevő kijáraton ki is lehetett hajtani. A cséplést a régi időben kézi erővel, cséppel végezték,így lassan is haladt.Feltétlenül szükség volt tehát a fedett helyre, ahol a kicsépeletlen gabona