Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Balassa Iván: Két monda Karcsáról (Zemplén m.)

•;. adt a tó. Hát egy nagy. kegyetlen aagy diófa nőtt ki a zsebjébül a töröknek. Gyönyörű. Megvet vagy tán as a fa kétszáz esztendős.is, nem bántotta senki. De hogy a zsidók, a bárók ide kerültek, hát mán megunr ták, nem szerették a határ jókban; mezsgyébe vagy han vót .Bizony kivágták a diófát. Hát a karcaiak igen siratták, mert firal-f

ira megmaradd, hogy ez a fa vagy ez a dió, a töröknek vót a zaebjébe, oszt abbnl nőtt ki. (Ozv. Kovács Jánosné 85 éves, 1958. II. 16.) b. A diófa Terméketlen fája az áldott szigetnek Miért nem zöldülsz, - ima régen elmúlt a tél. Mi bánt? - mi késztet illy korán enyészetnek? Mondd meg? - mondd az időt a mellybe születtél? Hisz az illy fák századokig élnek, S emberfajt izről izre szemléltetnek. Átkozott volt gyököm átkozott életem. Mert hulla zsebéből átokba születtem. Hol halálos kínja a hörgése végződött Az én letten éppen akkor s ott kezdődött. A szivében elált a megfagyott vér cseppek, Bzek mindjárt lettem nemzőivé lettek. A mint a torzobborz kurucz haragjába, Le tombolt a Nyirnek paradicsomába, S ott a jámbor munkást agyba főbe verte, Garázdálkodása őt is elseperte. Midőn ütlegelné őket hahotával A többség megölte egy lapos kapával. Sukkos sírba vetvén reája főidet hányt, S koránt sem tett néki emlékéül márványt. Zsebét kikutatván egy diótt ott hagyott, Hogy átkos emléke abból nőne fel ott. így lettem és voltam - a midőn egy hitvány