Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Balassa Iván: Két monda Karcsáról (Zemplén m.)

annyira megszaporodtak a boszorkányok, a tundérlányoktul sokkal többen vótak, hát mán nea TÓt alt tenni, menekülésre gondoltak a tündérlányok. A királynéjok egyszer feljött a TÍZ alól a palotábul, széjjel néz mán a felvilágon is, bogy hol lehetne itt legalkalmasabb hely,ahol tudnának egy palotát ragy templomot építeni. Hát ahol most áll Karosán a református templom, akit állítólag ók építettek,azt a helyet kinézte a tündérkirálynő és két éjjel és egy nap felhordták a tündérpalotát, ami márTánybul TÓt, fényes márványkőből, felhordták arra a helyre,ahol most a templon áll és megépítették ezt a templomot,ami most mán református templom. De hogy meg tudjanak a boszorkányoktól menekülni,ugy gondolták hogy ha harang lesz a toronyba és hogyha fognak a boszorkányok menni megint őket üldözni a felTilágon is, a földön, akkor a harang kongásátul el fognak menekülni, nem fogják űket bántani. Hát két tündérlány hozta a harangot is, de a boszorkányok észreTették, űzőbe fogták őket, épp a Karcsa-tónak a közepén jártak mán a haranggal a leTegőben, mert a tündérek nem a földön jártak, csak nagyon ritkán jártak a földön, a levegőben repültek, így szokták mondani, s majdnem elkapták űket. De a kakas megszólalt, elkukorékolta magát, a kakas, akkor leejtették a harangot és a hoszorkánytul ugy menekültek meg,hogy a harang esés közben megkondult és a harangkongástul megijjedtek a boszorkányok és visz* szahuzódtak. így aztán harang nélkül maradt nekik a templom, mert már nem mertek a boszorkányoktul másik harangot hozni. Hát később aztán, amikor már a tündérlányok elhaltak innét a fődrűl, hát az egyik ember kinn járkált a Karcsaparton, hát valami harangkongás-félét hallott olyan mélyről. Hát szólt az elöljáróknak, hogyhát az emberek, amit beszélnek, hogy a tündérlányok a Karcsába ejtették a harangot, hát itt és itt, ezen és ezen a helyen. Elmentek mert ki vót ott akkor száradva, mert nagy szárazság vót, a Karcsa-tónak az a része. Hozzáfogtak ásni kapával, ásóval az emberek. Megtalálták a harangot és belefogtak tizenkét pár ökröt. Bosszú kötelet,láncokat kötöztek a harang gombjára, hogy kihúzatják. Majdcsak kihúzták a harangot teljesen, mikor valaki elkiáltotta a mélybe: - Jajj a kisujj am! Ekkor a kötél, ami hozzá vót kötve az ökrök jármához és a haranghoz, elszakadt, az ökrök térdre estek és így ott maradt a harang a vízbe. Azóta se tudják kivenni. Mondják, hogy minden száz évben meg-