Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Kresz Mária: A fiatalság társas élete a kalotaszegi Nyárszón

pálinkát, - egyet vagy kettőt - kell fizetnie annak, aki visszautasít­ja tisztságét, ugyanis sokan neu szívesen vállalják el, mert sok fele­lősséggel, jövés-menéssel jár. Aki a reábízott hivatalt elfogadja, kő­teles egy fél liter pálinkát fizetni a legénységnek. Mindegyik tiszt­ség csak a karácsonyi ünnepekre érvényes, más táncalkalommal nem tesz­nek különbséget a legények között.A legények a szoba egyik sarkán cso­portosulnak, a nagyleányok is közéjük állhatnak, a konfirmáció" előtt állá fiuknak és leánykáknak azonban nincs még beleszólalásuk a válasz­tásba, nem is állnak közéjük. A választás titokban történik,már előző­leg megállapodásra jutott néhány esőbb legény indítványára,hogy ki le­gyen a legíngazda azaz leginbiró s őt kiáltják ki a karikában: "Faze­kas Pisti a legíngazda!" A legények ekkor az illetőt megfogják és fel­ verik a padláshoz, mestergerendához, vagy az ajtó szemöldökfájához, ha nem érik fel a Dadlást. Ezzel avatják fel tisztségére. Mikor már fël van verve .mindnyáj an éltetik: "Éjjen a legíngazda!" Az első legénybirő egy társat választ maga mellé, aki szintén leginbiró vagy legíngazda . Azt is felverik, épp ugy mint az elsőt. A két legénybirő jelöli ki, hogy ki legyen kóceár , hívogató és pandúr s ezek mindegyike kivévén a pandúrt, szintén társat választ maga mellé. Ezeket is felverik és ugy éltetik, ahogyan a legénybirókat. Legénygazdát az idősebb legények közül szoktak választani,hogy "szegín vagy nagygazda abban nincsen kiválasztás.*A legénygazdák fele­lősek mindenért: ők váltják ki a táncengedélyt, megbíznak két idősebb legényt, hogy fogadjanak zenészt az ünnepekre, összeszámolják mennyit kell egy-egy legénynek fizetnie és mennyi természetbeni fizetnivaló e­sik egy-egy leányra. Ok fizetik a cigányt, veszik a pálinkát, amit a kulcsároknak adnak át. Táncolóházat ők kérnek. A kolcsároknak, - ezek korra olyan "középszerű" legények - az a teendőjük,hogy a pálinkát kezeljék, ebből reggel templomozás után és esténként mindig adnak egy-egy decit a legényeknek. A leányokat pedig esténként béhijják inni. Hívogató a két legfiatalabb legény szokott lenni, mert nekik sok a járnivalójuk. Az ünnepek mindegyike napján végigjárják a lányos­házakat és verses köszöntőben szólítják fel a szülőket, hogy engedjék leányukat a táncba. Pandúrnak erélyesebb legényt vernek fel,olyant, akitől a gyer­mekek félnek, neki ugyanis az a kötelessége,hogy bottal vagy összecsa­vart kendővel hajtsa ki a gyermekeket a táncból: "Gyermekek kifelé!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom