Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Kovács Ágnes: Uj népmesetípusok a magyar népmese katalógusban (III. közlemény)

1 nagy erőt (Th D. 1335) sérthetetlenséget (Th D. 1840-1847) kölcsönző bűvös ruhadarabok, fegyverek és egyéb tárgyak (pl. gyűrű) motívumát mesénk szerves motívumának tekintjük, mivel a cselekményt elóbbreviszi, de nem szabad olyannak tartanunk, mely kizárólag mesénkben fordul elő. 1 motívum világszerte előforduld néphit és népköltészetbeli elem. Mesénkre nem az jellemző, hogy benne ilyen tárgyak előfordulnak, hanem az, hogy nely tárgyak által nyer e hős rendkivttli erőt és sérthetetlenséget (szennyes, zsiros ing és gatya és rozsdás kard). Ezek az elemek egyéb meséinkben is előfordulnak, mikor a hős rendkivttli feladat elvégzésére indul, elkéri apjától legénykori ruháját és fegyvereit (lovát, nyergét) (314, ill. 532, 463

x

, 531, 550, 551 mt.) s a rongyos, piszkos, tyukpadláson hányódott, rozsdás holmiba öltözötten indul útnak, a sovány, lábán is alig álló gebe hátán, (öltözet, fegyverzet és ló leírását ld. különösen a 314, ill, 532 mt. változataiban.) A sérthetetlenséget biztosító, nagy erőt kölcsönző szenynyes ruha, s a legyőzhetetlen rozsdás kard (melytől a hősnek nem szabad megválnia, ez csak a 315/B

1 és 315/C

X típusokban - vö. ATh 590 valamint a 724

x mt-ban fordul elő) minden valószínűség szerint az élő néphitből kölcsönzött elem, bár eddig a magyar nóphitkutatásban nem került feljegyzésre, nem tartjuk azonban valószínűtlennek, hogy pásztoroknál, vadászoknál ennek ma is van nyoma. Szervesen mesétipusunkhoz tartozi motívumnak ítéli Berze Nagy a feldarabolás motívumát is. Ez kétségtelenül igy is van. A feldarabolás és az abból való feltámasztás típusunknak a cselekményt előbbrevivő motívuma. Abban azonban kételkedünk, hogy kirázólag mesetipasunknak lenne szerves része. Ez a motivum is minden valószínűség szerint az élő hiedelemből került a mesébe (ld. errevonatkozólag Diószegi, A sámánhit emlékei... Budapest, 1958. 86-121 p.), s számtalan más hasonló mesei helyzetben előfordul, elsősorban a 315/C

X

, 325 és 552 mt-okban nem azért, mert a mesemondó egyik vagy másik meséből kölcsönözte, hanem azért, mert mindenütt általában arról van szó, hogy a hős belátja, hogy közönséges ember formájában többé ellenfelét legyőzni nem tudja, szüksége van természetfeletti erőre. Ezért kéri mindenkor ellenfelét, hagy darabolja fel, ós kötözze fel természetfeletti segítőjétől kapott iova hátára. Tudja, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy természetfeletti erőt, és jövőbelátó átváltozás! képességet nyerjen. S valóban a természetfeletti patrónus: a megmentett kigyókirályfi (apja, anyja) a tündérleány szerető, a sárkány (állat-) sógorok össze is rakják, fel