Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Kovács Ágnes: Uj népmesetípusok a magyar népmese katalógusban (III. közlemény)
i kacsa most még ezelidsVbnek tetette magát, mint előbb,mindig előttük úszkált s csak akkor bukott a vis alá, mikor valamelyik megakarta fogni s igy lassankint elcsalogatta őket attól a parttol, hol a Tőrös Titéz ruhája Tolt a túlsó parthoz s mikor oda értek,a kacsa hirtelen felröpült s odaszált, hol a ruha Tolt, negrázkódott és átTáltozott huszárrá, azután magára Tette a zsiros inget, felkötötte a rozsdás kardot és azt mondta, "nő Tőrös Titéz és kedrese jertek ide, mert most meg a ti órátok ütöt ám orgyilkosok, majd leszámolok én Teletek mindjárt. A Tőrös Titéz kétségbe esve térden csúszott a huszár elé és rimánkodott hogy ne ölje meg. De a huszár azt mondta M nen engedek gaz orgyilkos!halnod kell! de mivel te megadtad az én utolsó kérésemet, ast én is neg engedem, hogy kijelentsd utolső kérésedet s azt teljesítem is, ugy temettetlek el amint kívánod. A vörös vitéz azt hitte hogy majd ő belőle is lesz aranyrirágu akáczfa, aranyszőrű paripa, meg aranytollú kacsa,azért ő is azt kérte, hogy ha már neg kell halnia őt is darabolja össze, tegye egy zsákba és úgy temesse el. Erre a huszár előbb ketté vágta a királynét,azután összedarabolta a vörös vitézt s mind a kettőnek a húsát belehányatta egy zsákba és elásatta a temető árkába mint orgyilkosokat. Azután magához hit ta a szobaleányt, aki a forgácsot elásta és a csontot a tóba vetette, s azt mondta neki "no édes leányom, amiért te oly hűséges voltál hozzám a szerencsétlenség idején, mától fogva te leszesz a királyné, mindjárt el is hivatta a papot megesküdött és csaptak olyan lakodalmat amilenyt még világ nem látott hét-nap, hét éj jel mindig szolt a muzsika s a huszárból lett király ugy megpengette a sarkantyúját és úgy megforgatta a csárdásban új menyasszonyát,hogy nég a hetedik unokája is megemlegette és nagy boldogságban éltek mindaddig mig csak meg nem haltak. Mesénkhöz legközelebb berze Nagy János szaporcai (báránya m.) változata (baranyai magyar néphagyományok II. Pécs, 1940. 248. p.31 sz. A zsiros imöggatya. eim. Hadnagy Istrán, gy. üHJ gy.i. 1935.) és a •arosTásárbelyi Kemény Zsigmond Társa ág hagyatékában talált, névtan
