Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Kovács Ágnes: Uj népmesetípusok a magyar népmese katalógusban (III. közlemény)
lehűllett ai ellenség feje. Irr« azután bátorságot rati magának a többi katona is és egy pár éra alatt tissta volt a csatatér, is ellenség •agy elhullott, vagy elfutott, de abbéi aég csak biraondő se maradt a királyné országában. A győzelem után a tisztek mind odajöttek a huszárhoz és mindannyian tisztelegtek neki, nert tudták, hogy ez less a királyuk. Csak a Tőrös vitéz aézett rá kaacaal szemmel, mert ő is szerette •olna elvenni a királynét; de most arra nem is számíthatott, mert tudta, hogy a királyné meg nem másltja szavát, de azért nem hagyott fel azzal a szándékkal, hogy ha csak lehet előbb utóbb kiüti a nyeregből a hussárt Amint a királyné meghallotta hogy az ellenségnek már hire since a határban, s hogy a magyar huszár maga több ezret levágott belőle, mindjárt megparancsolta, hogy a gyászt mindenki levesse és a legfényesebb öltözetében fogadja a hazatérő hadsereget. A királyné maga is felöltözött a legszebb ruhájába és egy órányira eléje aent a hadseregnek, a magyar huszárt az egész tábor szemeláttára megölelte, megcsókolta és ast mondta neki n no édes szivem szép szerelmen mától fogra, én a tied, te az enyém s azok maradunk holtomiglan holtodiglan",aztán megindultak haza felé s amerre csak mentek, mindenütt éltették a magyar huszárt s boldog volt aki meg érinthette csak a lovát is. Ennek a győzelemnek az emlékére hét napig tartó mulatságot rendelt a királyné melyen még az utolsó koldusnak is úszni kellett a jólétben, mulatott is mindenki ugy, hogy majd kibujt a bőréből, csak a vörös vitéz tünnyögött, folytonosan azzal bajlódott, hogy nem illik az a zsiros inges rozsdás kar dó idegen országból való huszár sehogy sem amellé a szép királyné mellé, aztán hát mi tagadás a királynénak is húzott a szíve egy kicsit a vörös vitézhez, aert hát a jobban tudott hajlongani, bókolni, aint az a feszes derekú magyar huszár, aki hozzá volt szokva, hogy az nr Isten előtt is csak a térdét hajtja meg. - A másik baj meg a volt, hogy a huszár a zsiros ingét éjszakára se vetette le magáról, hanem azzal feküdt a királyné mellé, abba a gyönyörű hófehér selyem ágyba, a rozsdás kardot meg mindig oda akasztotta nyoszolya gombjára. A királyné már többször kérte a huszárt hogy vesse le éjszakára magáról azt a zsiros inget, hiszen az mindjárt bepiszkolja azt a gyönyörű selyem ágyat; de a huszár mindig emlékezett a kigyók királya mondására,hogy "ha asszony tanácsára hallgat háromszor kell meghalnia"
