Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Kovács Ágnes: Uj népmesetípusok a magyar népmese katalógusban (III. közlemény)

kastélyt, amely fSídig be volt vonva fekete bársonnyal. - Mo oda vigy engem, mondja a kis kigyó, ahhoz a szép kastélyhoz, az az én apám kas­télya. Mikor ezután oda értek a kapu elé, azt nondja a kis kigyó, "állj meg édes huszárom itt a kapu elótt, eresz le engem a földre,majd én bemegyek, kinyittatom a kaput. A huszár agy tett. A kis kigyó becsúszott a kapu alatt és kiáltott a szolgáknak hogy nyissák ki hamar a kaput. - Amint a szolgák meghallják a kis ki­gyó hangját örömökben ugy megszelesedtek, hogy össze-vissza futottak, de a kaput nem nyitották ki, hanem mind beszaladt a szobába, mindenik első akart lenni a királynál, hogy ó mondhassa meg az örvendetes hírt, hogy a kis királyfi haza jött. A nagy zajra és hűhóra kiszalad a kigyók királya és királyné­ja hát látják hogy jön az ó egyetlen kis porontyuk, akit már elve­szettnek hittek; ölelik nyalják-falják s alig hittek szemeiknek. Végre a sok ölelkezés és csokolodzás után kérdi a kigyók kirá­lya a fiától, hogy hogy szabadult neg a gólya szájából s a kis kigyó elbeszélte,hogy a jó huszár bácsi hogy szábadítitta meg az éhen-halás­tól és hogy lóháton hozta haza. A kigyók királya kérdezi hogy hol van az a jó huszár bácsi,hát a kis kigyó akkor látja hogy a szolgák még most se nyitották ki a ka­put, s azt nondja hogy künn várakozik a kapu elótt. A kigyók királya rá rivait a szolgákra, hogy szaladjanak frisen nyissák ki a kaput és hij ják be azt a jó huszárbácsit s mikor a huszár nagyhetykén belovagolt eléje ment a kigyók királya és királynéja és nem gyózték eléggé köszön­ni a szívességét, hogy egyetlen kis porontyukat haza hozta, s a kigyók királya megparancsolta a szolgáknak, hogy a lovat vezessék az istálló­ba, kössék az arany jászolhoz és ugy gondoskodjanak róla, hogy mindig térdig álljon a szénában, zabban. - A huszárt pedig bevezették a leg­szebb szobába s úgy megvendégelték hogy a huszár alig tudott szuszogni s miután kitudakozták töle, hogy Magyarországból való s hogy Taliáa­országból jön, azt mondta neki a kigyók királya, hogy maradjon ott ná­la addig, a mig él, 6 eltartja úri módon, azt ehetik, ihatik, amit szeme szája kíván és azt tehet, ami neki tetszik. - A huszár ott it maradt vagy három hónapig; de azután csak haza vágyott édes hazájába és egy reggel meg mondta a kis kígyónak hogy ó nár köszöni a szíves fogadást azért a csekély fáradtságért; de ó már haza vágyódik és to­vább nem marad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom