Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Uzsoki András: Egy szigetközi aranyász és felszerelése

nyássok kavicsot tettek as arany belsejébe.Is aranyat gondosan Megmérték kis kétkarú mérlegükön, melyhez 10 dleasúlynk volt. Kisebb mennyiségű aranyat a szomszédos ísvány községbe - hol sok híres aranyészcsalád élt - egy Glatter nevű "kereskedőhöz* vittek beváltani. Grammjáért egy forintot fizetett. Leggyakrabban azonban Győrbe nentek a "Baraincadra" (harmincad hivatal). Itt 1 forint 10 krajcárt kaptak grammjáért. Egyszer kétheti mosással 60 gramm súlyú, diő nagyságú aranyat nyertek, molyért 66 forintot kaptak. Is aranyért kapott pánit általában Győrött és Magyarévárótt szokták elkölteni. 6 forintért vettek egy pár aranymosáshos való csizmát, 8 forintért egy zsák finom lisztet. Vásárlás ntán mulatozni is szoktak, de leginkább hazavitték az "édespálinkát* és otthon iszogattak. A jd ismerősöket és a szomszédokat is meghívták ilyenkor,kiket Így kináltak: "Igyá' komám! Van a partba'!" Ti. a dunapart még rejt magában aranyat. Bertalan István emlékszik arra, hogy a suit század végén még több olyan aranyáss élt Lipóton, kiknek es volt a főfeglalkosásuk.Névszerint: id. Bertalan István (az apja), Bertalan József (a bátyja), Bogdán József, Pekete Mihály, Kovács József, Méri György, Méri István ős Szálai István. A mosonmagyaróvári Hansági Múzeum részére megvásárolt és beleltározott l.i Aranya, gzdeszka,, ltsz.: 57.4.1. Puhafa deszkából kő szült,hátlapján négy keresztléc cel van negerősítve. A nagyon megviselt eszköz hézagait abroncsnak használt vasszalaggal fedték be és kátránnyal töltötték ki. Mérete: 140x64 cn. mely a viz ssétfolyását akadályozza neg. A deszka felső végén eredetileg I-alakú láb volt, az alsón pedig egy közönséges botláb, melyet beleszúrtak a földbe, így biztosították a deszka ferde fekvését. Ezek a lábak már nincsenek meg.