Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Uzsoki András: Egy szigetközi aranyász és felszerelése
megszenesítve - és "próbát Tettek" a homokból, i lapátra felvett homokot TÍZ alá merítették és rázogatással lassan lelötykölték róla. i TÍZ lemosta a homokot, de a megszenesített felületen visszamaradtak az apró aranyszemek, a fekete alapon élénken csillogva. Ha 30 szemet összeolvastak rajta, nekiláttak a mosásnak, de ha kevesebbet, akkor tovább keresték az aranyban dúsabb helyet. Néha 80-100 szem is csillogott a lapáton: az ilyen hely "jól fizetett!" Ha megtalálták az alkalmas helyet, kikötöttek és a zátonyon Tagy a part mentén a leghokrosabb helyen a magukkal hozott gyékénylapokból, kunyhót állítottak össze, melyet ponyváTal letakartak,hogy be ne ázzon. A kunyhóba berakták az élelmet és "imlá"-bál (hosszú, száraz fûfajta) kényelmes fekróhelyet készítettek maguknak. Ezután hozzáfogtak az aranymosáshoz. Elóször kikeresték a zátonynak vagy a part mentének azt a részét, ahol "öreg kÖTécsek* 1 (nagy kavicsok) voltak, mert megfigyelésük szerint itt szokott az arany a legnagyobb mennyiségben lerakódni. A nagy kavicsokból álló réteget lapáttal "lehúzták" és az alatta lévő apróbb kavicsokat a homokkal együtt kupacokba rakták. Ha a zátonyon az aranytartalaú homok nagy területet foglalt el, akkor munkába fogták az aranyásztalicskát. Ez annyiban különbözött a közönséges talicakától, hogy nintegy 20 cm széles volt a kereke, mely a homokba-süppedést megakadályozta. A talicskával közvetlenül a víz mellé hordták a kupacokat. Tapasztalat után azt is megfigyelték, hogy a Duna leginkább az "anyapart"-ból mosta ki az aranyat, ezért az aranymosó helyek legtöbbször a part mentén voltak. A zátonyokon a folyó folyásával szénben lévé részen rakódtak le az aranyszemek. Ezután az egy rakásba hordott kupacok mosása következett. Felállították az aranyászdeszkát, alacsonyabbik lábát leszárták a homokba, így a deszka másik vége magasabban feküdt a T -alakú lábon. A lejtés síkra azért volt szükség, hogy a víz sodra lemossa a deszkáról a homokot. Az aranyászdeszka magasabbik végére helyezték a "sráglát" (saroglya) és a homokba "kutat" (nagyobb mélyedés) ástak, melybe kis árokkal belevezették a Duna vizét. Ha elkészültek vele, akkor egy kissé szétálló szárú H betűhöz hasonló vaslapáttal, az un. aranyászlapáttal, kis raksát hánytak a saroglyára a homokkupacbél. Ezután a vízmérővel ("meringüló") a "kútból" addig merték rá a vizet, míg a saroglyán át nem mosddott a homok és csak kavicsok maradtak vissza. Az átmosott homok a vízzel együtt a lejtós deszkán lesodródott. A saroglyát foganrtyújánál fogva egyik felén megemelték és leöntötték róla a kaviosot.