Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Schramm Ferenc: Balladák a budapesti könyvtárak kéziratos anyagából

Te szüzetske mire kérünk Hem e jönne el mi Telünk. Egy két éra mulatságra Egy két pohár "borocskára Ha ennagam útnak részen _ Hát a Pávám hová teszén. (45

T f.) Hajtsd a Pávát a forrásra Ugy sen hízhatod azt másra. Ha a Pávám eltévedne iz Isten is megbüntetne. Ï

ikor az erdőhöz értek mezébe le hevertek A szűz elfáradott leült Es mély álomba elmerült. iz ifjú körül vizsgálta Csákot adott ajakára Szive vigasztalására. Szűz koszorúm elhervasztom Még én élek azt siratom He sirj rdzsám ne keseregj, f

zedek a koszorúd helett. ijel nappal szedjed rdzsám Még sem leszek többet Szűz lány Szűz koszorúm elvesztettem Kötényen alá temettem. (O.Sz.I. I. Q.H. 1854. 45. f. Bogyd Jdzsef asztalos és Doktorics Miklós M.À.T. főellenőr tulajdona. XII. sz. közepe.) Dal egy Leány

zőr

u

l Egy Leány a hegyek között, Csak egyedül pávát őrzött: Jöttek hozza jövevények Három ifjú szép legények. Mondák: szép Leányzó kérünk, is erdőre jöjj el vélünk: Ott sétálni barátsággal. Tisztessíges mulatsággal* Ha veletek utam veszem 1 Pávámat hova teszem? i Pávádat hajtsd forrásra, Mert azt nem bizhatod másra. Mert ha szegény eltévedne, i Szivem is megrepedne: Ottan ötett megtallálod Nem lesz messze majd meglátod.